Többször csalódtam már a férfiakban. A sors fintora az, hogy ez nemcsak párkapcsolatban lehetséges, de akár barátok között is. Hiába próbáltam a lehető legjobban beolvadni a férfitársaságba, lehetetlen, hisz én mindig csak egy potenciális barátnő leszek.
Elegem van már abból, hogy a férfiak képtelenek máshogy tekinteni rám, mint egy darab húsra. Nem tudom megérteni, hogy ha a nők képesek egy férfira úgy nézni, mint egy másik emberre, akivel lehet beszélgetni, barátkozni vagy akár párkapcsolatot kialakítani, akkor a férfiak rengeteg esetben miért csak a barátnőt, vagy egyéjszakás kalandot látják a nőben.
Nem szeretnék általánosítani, vannak olyan férfiak, akik nem eszerint élik az életüket, mégis, sajnos a tapasztalatom azt mondja, jobb távol tartanom magam a férfiaktól, mert úgyis csalódni fogok.
Azt hittem, a harmincas pasik már jobban tudják türtőztetni magukat, de sajnos nem ez a helyzet.
Több barátom morzsolódott le az évek során amiatt, hogy valamilyen módon igyekeztek szorosabb kapcsolatot kialakítani velem. Ez bizonyos esetekben finoman történt, máskor pedig kifejezetten agresszívan.
A tanulság, amit félretettem az, hogy nem érdemes elkezdeni barátkozni a férfiakkal, mert nem lehet megbízni bennük. A barátnőim is mind hasonló véleményen vannak. Ők is gyakran szembesülnek ezzel a problémával, és megértik, miért ábrándultam ki teljesen.
Amikor pasik kerülnek a társaságunk közelébe, általában hatalmas vita alakul ki ekörül.
A női oldal képviselői kitartanak amellett, hogy a férfiak nem tudják türtőztetni magukat, a férfiak pedig elvakult feministának neveznek minket, többször azt is a fejünkhöz vágták, hogy biztosan leszbikusok vagyunk, ha ennyire nem tudjuk értékelni a férfiak közeledést.
Nem képesek megérteni, hogy nem erről van szó. Én és a barátnőim szeretjük magunkat biztonságban érezni a barátaink mellett, úgy, hogy nem kell tartanunk attól, mikor dörzsölik oda magukat véletlenül a hátsónkhoz két gin-tonic után.
Miért nem értik a férfiak, hogy abszolút nem oké, ha ráhajtanak a lány barátaikra?
Életem egyik legrosszabb élménye volt, amikor egy férfi barátommal elmentem kettesben egy szórakozóhelyre bulizni. Pár kör után elmentünk táncolni, ahol először a szokásos, egymással szemben táncolós felállást tartottuk, majd egy lassabb számnál megfogta a kezemet. Ezt követően igyekezett odahúzni magához, és láttam, hogy már a csókra is készen állna.
Azonnal faképnél hagytam.
Másnap írtam neki egy üzenetet, hogy többet ne keressen, számomra ez a barátság már nem létezik. Ő magyarázkodni szeretett volna, de tudtam, ha így tekintett rám, akkor sosem volt igazán a barátom, mindig csak a nő mivoltomból adódó extrákat akarta volna megszerezni.
Ez után elhatároztam, hogy csak nőkkel fogok baráti viszonyokat kialakítani, mert nincs kedvem ahhoz, hogy folyamatosan barátságokat kelljen megszakítanom amiatt, mert a pasik nem tudják türtőztetni magukat.
Veronika történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
