Az idősebbektől és a párban élőktől többször megkapom azokat a bizonyos kérdéseket, amelyek szinte minden egyedülálló nőt vagy férfit az őrületbe kergetnek: Miért nincs párod? Miért válogatsz ennyit? Miért nem keresel már magadnak valakit? Egyedül akarsz örökké élni? – teszi fel a kérdéseket Szilvia, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Papp Szilvia cikkét olvashatjátok.
Természetesen nem, de a pártalálás nem úgy működik, hogy lemegyek a piacra, és kiválasztok egyet, aki kívülről szép, illatos és selymes, mint egy gyönyörű alma, kifizetem és hazaviszem.
Régen talán egyszerűbb volt, ha két fiatal jól érezte magát együtt, tudtak együtt nevetni, kirándulni, élvezni az élet minden egyes percét, hamar szerelembe estek. Együtt terveztek, egyeztek a nézeteik, kompromisszumokat kötöttek, célokat határoztak meg, melyben szerepelt a közös otthon, a házasság, gyermekvállalás gondolata és egy kiegyensúlyozott, boldog családi élet, amit tűzön-vízen át fent kell tartani együttes erővel, egymásért.
Ma ez már abszolút nem így van.
Akkoriban nem volt ennyi külső inger, ennyi impulzus, ami a nőt vagy a férfit érheti. Pár kattintással, titkos beszélgetésekkel teszik tönkre maguk körül a párkapcsolatokat az emberek. Hol a sajátjukat, hol másét.
Ha valaki már hosszabb ideje egyedül van, elképzelhetetlennek tűnik számára, hogy talál egy olyan személyt, akinek hasonlóak a céljai az életben, hasonló az érdeklődési köre vagy a mentalitása, vagy egyszerűen, akivel mer tervezni. Sajnos a bizalom az egyik legnehezebben kiépíthető dolog az emberi kapcsolatokban. Ha egyszer megégettük magunkat, a többi emberbe vetett hitünk is kárba veszik. Mert igen, volt, aki engem akart, volt, akit én akartam. Akit összetörtem, és aki engem tört össze. Ez mindig így volt, van és így is lesz. Mind átéltünk már gyönyörű emlékeket, amikre jó mosolyogva visszaemlékezni, de mindenki múltjában van olyan is, akinél az emlékek fájdalmat, negatív érzelmeket váltanak ki.
De mi a garancia arra, hogy nem égetem meg magam újra?
Őszintén? Semmi. Viszont nem szabad azért együtt lenni valakivel, mert KELL, mert ez a norma, az erőltetésnek pedig nincs semmi értelme. Inkább vagyok akkor egyedül és megvárom azt, akit nekem szánt a sorsom, mint egy olyan személlyel, aki nem tisztel, átver, esetleg kezet emel rám, vagy elherdálja azt a pénzt vagy jövőképet, amiért én dolgozom meg. Addig is építgetem az életem, és a dolgokat magam körül, hogyha eljön az idő, boldogan, őszinte és tiszta szeretettel tudjak a világomba és az otthonomba fogadni olyasvalakit, akivel közösek lehetnek a célok, aki engem akar, és nem csak beéri velem, hanem aki megérdemli a bizalmamat.
Ha kíváncsi vagy vendégszerzőnk korábbi cikkére, akkor olvasd el a Tényleg egyszerűbb a mi generációnknak? című írását is!
Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!
Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n! A részleteket ITT olvashatod el!
