Sok velem egyidős nő már családot tervez, gyereket vár, de legalábbis boldog párkapcsolatban él már egy ideje. Én viszont nem. Sokan megszólnak érte, de én élvezem ezt a létet. Mi a baja ezzel másoknak?
A minap találkoztam egy barátnőmmel, aki épp azon morfondírozott, hogy elmenjen-e a soron következő osztálytalálkozójára. Mivel nemrég ért véget egy komoly kapcsolata, gyermeke pedig nincs, úgy érezte, hogy nincs mit felmutatnia.
Az megvan, amikor szinglik vagytok, és még mindig nem álltok készen a párkapcsolatra? Illetve de, csak éppen nehéz elengednetek a függetlenségeteket? Mert ugye olyan jó kizabálni a hűtőt, azt csinálni, amit akartok, és egyes-egyedül elterülni az ágyban. Minden este. Na jó, alkalomadtán elfér benne egy pasi. De csak alkalomadtán!!!
Sosem éreztem még ilyen boldognak magam! Végre megszabadultam a párkapcsolat okozta terhektől, és csupán a magam uraként élhetem az életem, férfi jelenlét nélkül. Mindenkinek ajánlom, és el is mondom, miért.
Úgy tűnik, manapság nehéz a szinglilét. Főleg annak, aki utálja. Régóta vagyok egyedül, és egy értelmes pasira vágyom. Persze ez nem olyan egyszerű.
Hány filmet láttunk már, amiben a lányok tudatosan, vagy tudat alatt egyből a baráti zónába teszik a srácot, akinek bejönnek? Megszámlálhatatlan. De tényleg ez lenne a legrosszabb dolog, ami történhet a pasikkal?
Az idősebbektől és a párban élőktől többször megkapom azokat a bizonyos kérdéseket, amelyek szinte minden egyedülálló nőt vagy férfit az őrületbe kergetnek: Miért nincs párod? Miért válogatsz ennyit? Miért nem keresel már magadnak valakit? Egyedül akarsz örökké élni? – teszi fel a kérdéseket Szilvia, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Papp Szilvia cikkét olvashatjátok.