Sok velem egyidős nő már családot tervez, gyereket vár, de legalábbis boldog párkapcsolatban él már egy ideje. Én viszont nem. Sokan megszólnak érte, de én élvezem ezt a létet. Mi a baja ezzel másoknak?
Sosem voltam ragaszkodó típus. Voltak pasik az életemben, egyesek hosszabb ideig, és akadt, aki csak egy éjszakára. Persze mindegyiket élveztem bizonyos mértékig, de egyik alkalommal sem éreztem azt, hogy ettől függne az életem. Ez az érzés akkor sem tör rám, amikor teljesen egyedül vagyok.
Még élvezem is!
Sok érvet fel tudok hozni a szingliség mellett. Persze az ellene szól, hogy nehézkesebb a nemi élet, és nem mindig van társaság. Ugyanakkor valójában ez egy óriási szabadság. Nem kell senkiről se gondoskodni, eltartani és nem kell elviselni egy férfi rossz szokásait: cigi, kocsmázás a haverokkal és büdös zoknik szétszórva mindenhol. A gyakori férfinátha tüneteiről már nem is beszélve.
A társasági élethez pedig nem feltétlenül kell egy pasi, aki állandóan rajtam lóg. Ugyanúgy el tudok menni a barátaimmal bárhova, még akkor is, ha mindenki a párjával jön. Engem ez sosem zavart, nem éreztem magam kellemetlenül. Persze, mindig előkerül a kérdés, hogy én mikor szedek már össze valakit. Erre mindig ugyanúgy válaszolok:
Szingli vagyok és egyelőre az is maradok!
Nem vágyom senkire magam mellé. A nemi élet az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, ugyanakkor ezt is meg lehet oldani szinte minden helyzetben. Buli utáni egyéjszakás kalandoktól elkezdve a flörtöléseken át egészen a hancúrpajtásokig minden belefér, és számomra ez teljesen rendben van.
Bárkivel szexelhetek, akivel csak szeretnék és akkor, amikor szeretnék. Nem kell tartanom a titkolózástól és a kellemetlenségektől. Egészen el tudok merülni az egzotikus kalandokban is, és egyáltalán nem bánom. Sokszor ráadásul megtalálom azokat a partnereket, akik ugyanígy gondolkodnak, ezért ők is hasonlóan kezelik a helyzetet.
Nem törekszünk tartós kapcsolatra.
Ezek után a kalandok után egyikünk sem bánja a történteket, sőt olykor-olykor később is találkozunk néhány újabb együttlétre. Érzelmi kötelék azonban sosem alakul ki, és ez nem is baj.
Nem szeretem, amikor valakinek ezzel problémája van. Úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a saját döntése, és mivel más életére nincs hatással, ezért másnak semmi köze hozzá.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
