Emlékeim szerint tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor először hallottam a szingli szót. Akkor, abban a kontextusban, amiben használták, a fogalom egyet jelentett az önálló, független, kozmopolita nővel, aki jól keres, éli a saját életét, és a szórakozás a középső neve. Vettem az üzenetet: szinglinek lenni nagyon menő dolog a korszellem szerint – erre pedig rengeteg film, sorozat, és könyv is ráerősített az évek során. Ma, 28 éves fejjel viszont már úgy gondolom: szinglinek lenni nem kifejezetten menő...

Egészen addig nem gondoltam hatalmas bűnnek, hogy 30 évesen nem találtam meg az igazit, míg anyám el nem csalt egy vakrandira…

A mai világban túlidealizálták a szingliséget, régen nem magasztalták a vénlányokat és az öreg agglegényeket, de az igazság valahol a kettő között kell, hogy legyen. Az ember társas lény, ezért valami hiba lehet a rendszerben, ha egy bizonyos kort elérve még mindig nem tudott senkit rávenni arra, hogy vele élje le az életét.

Sok velem egyidős nő már családot tervez, gyereket vár, de legalábbis boldog párkapcsolatban él már egy ideje. Én viszont nem. Sokan megszólnak érte, de én élvezem ezt a létet. Mi a baja ezzel másoknak?

Az ember azt hinné, ma már nem vérciki szinglinek lenni 25 felett, magadra és a karrieredre fókuszálni, de úgy tűnik vannak olyanok, akik nem bírják elfogadni, hogy nem talál rád a szerelem.

Szingli csajok, mi lenne, ha az új évet egy izgalmas kihívással kezdenétek? 30 napot kaptok arra, hogy megváltoztassátok az életeteket. Nem lesz egyszerű, kicsit ki kell mozdulnotok a komfortzónátokból, de annyi biztos, hogy jól fogtok szórakozni. És ki tudja, talán még a nagy Őt is megtaláljátok...

Az idősebbektől és a párban élőktől többször megkapom azokat a bizonyos kérdéseket, amelyek szinte minden egyedülálló nőt vagy férfit az őrületbe kergetnek: Miért nincs párod? Miért válogatsz ennyit? Miért nem keresel már magadnak valakit? Egyedül akarsz örökké élni? – teszi fel a kérdéseket Szilvia, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Papp Szilvia cikkét olvashatjátok.

Lassan a harmadik évfordulónk közeledik a barátommal, akivel imádjuk egymást, azonban nemrégiben olyan felfedezésre jutottam, amivel még mindig nem igazán tudok mit kezdeni: mióta vele járok, teljesen megváltoztam. Máshogy öltözködök és viselkedek, de még bizonyos dolgokról alkotott véleményem is jelentős fordulatot vett. Miért történt mindez?