Hány filmet láttunk már, amiben a lányok tudatosan, vagy tudat alatt egyből a baráti zónába teszik a srácot, akinek bejönnek? Megszámlálhatatlan. De tényleg ez lenne a legrosszabb dolog, ami történhet a pasikkal?
Nekem valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy több fiú barátom volt, mint lány. Mindig egy voltam a fiúk közül, emiatt pedig egy ponton túl nehéz volt férfiként gondolni az ismerőseimre.
Én szimplán barátként tekintettem rájuk, persze embertől függően, hogy ki közelebb, ki távolabb állt hozzám. Sosem gondoltam többet róluk. Külsősök közül is többen beszóltak, hogy bizonyára hagyom, hogy az egész csapat átmenjen rajtam, miközben ez közel sem volt igaz.
Ők jól jártak, mert kaptak egy női nézőpontot, én pedig örültem a jó társaságnak.
A minap éppen egy iszogatáson voltam az egykori gimis társaságommal, amikor két sör között Levente, aki évekig a legjobb barátom volt bevallotta, hogy sokáig szerelmes volt belém. A döbbenettől nehezen tudtam megszólalni. Egy teljesen új valóság játszódott le bennem. A viccelődések, a hajnali beszélgetések. Tényleg ennyire vak voltam?
“Nem is akartam, hogy tudd. Mindenkit alapból friendzoneba teszel, szóval egyértelmű volt, hogy esélyem sem lenne” – mondta. Nem tűnt mérgesnek, de a szemében neki is ott csillogott a “mi lett volna ha”.
Ezt követően az összes eddigi barátságomat átértékeltem.
Persze volt, akiben mindig tudatosítottam, hogy csak barátságot tervezek, de úgy tűnt, ez nem változott senkivel szemben, és így mindenki egyből ott találta magát.
A szingliségemet csak részben fogtam a baráti társaságomra. “Mégis ki szeretne egy olyan lánnyal járni, akinek öt-hat fogadott bátyja van?” – gondoltam akkor, pedig lehet csak az esélyt felejtettem el megadni bármi másra.
