Azonban, hogy ne szaladjunk előre a történetben, kezdem is az elejéről. Minden kapcsolatban eljön, azaz időszak, amikor is felteszik számunkra a kérdést: „Van kedved találkozni a barátaimmal?” Természetesen ki ne szeretné kedvese gyerekkori iskolatársaiból, szaktársaiból és munkatársaiból kialakult baráti körét közelebbről is megismerni, és ezzel együtt esetleges kölcsönös szimpátiát kialakítani, így későbbiekben még több közös társas estet, négyes- hatos randit szervezni. Plusz ezáltal megismerhetjük életének ezt az oldalát, amikor is már arcot társíthatunk ahhoz a bizonyos mondathoz: „Összefutok a srácokkal, és beülünk valahova, majd jövök.” Megdöbbenten álltam a bemutatás ötletének elhangzása után, hiszen elég érdekes módot választott hozzá, ráadásul korábbi beszélgetéseink során, mint kiderült, a páromnak roppant fontos, hogy a barátnője és a barátai jó viszonyt ápoljanak. 

Nem a legszerencsésebb, hogy az első baráti találkozás egy esküvőn történik, ahol lényegében az egész társaság ott van.

Forrás:

Unsplash

Természetesen hezitálás nélkül beleegyeztem egy közös programba, ami pontosan az egyik barátjának leendő esküvője volt nyáron. Igen, már jól hangzik, hogy az első baráti találkozás egy esküvőn történik, ahol lényegében az egész társaság ott van. Ez időszak alatt gyűlt bennem némi nyomás, bizonytalanság, hogy mi lesz, ha nem vagyok szimpatikus a barátainak, mi lesz, ha nincs meg a közös hang. Lehet javasolják majd a páromnak, hogy jobban járna új társ keresésével?! Megjegyzem, hogy volt már erre példa náluk.

Megérkeztünk a helyszínre. Eleinte minden jól alakult, megtörtént a bemutatkozás, és elindult a beszélgetés vonala. Itt még nem gyanakodtam semmire, hiszen úgy indultam, hogy a lehető legjobb formám mutatom és nyitott leszek feléjük. Lezajlott a ceremónia, ahol már beleütköztem pár gyanús viselkedésbe. A párom volt a tanú, így ő az elején levált tőlem, a barátai körében hagyva engem. Mondanom se kell, a kínos csend fogalma határozottan megvalósult, és egy plusz „utánfutónak” éreztem magam.

Később bementünk a házasságkötő terembe, de egyikőjük sem ült le mellém, hanem több sorral lentebb foglaltak helyet. A barátok egy picit se hederítettek rám. Na, jól indul – mondtam magamban, de bizakodva, hogy ez csak a kezdeti döcögés. Picit előre tekerve a történetben: a lakodalom közben egy asztalhoz szólt a névkártyáink, de folytatódott ez a mostoha viselkedés irányomban. Ha beszéltem, nem nagyon néztek felém, ha elindítottam egy témát, nem kapcsolódtak be, csak közös témáikat boncolták. Talán nem kell magyaráznom, nem volt egy frenetikus élmény, de kifelé persze nem mutattam, félve a párom reakciójától, és hogy ne én legyek a „dráma királynő”, hiszen nem rólam szólt az est.

Vajon mennyire sebzi meg kapcsolatot, hogy határozottan kijelentettem: „Nem bírom a haverjaidat”. Mindenképpen muszáj jóban lennünk velük?  A Válasz NEM, továbbra is lehet tökéletes a kapcsolatot építeni párunkkal, hiszen nem a barátaival alkotunk egy párt, és nem nekik kell megfelelnünk. 

Ha beszéltem, nem nagyon néztek felém, ha elindítottam egy témát, nem kapcsolódtak be, csak közös témáikat boncolták.

Forrás:

Canva

Ha boldogok vagyunk a párkapcsolatunkban, akkor nem szabad döntőnek lennie a kérdésnek. Mint a történetben látszódott, hiába fektettem bele energiát, nem működött az én esetemben. Előfordulhat számos kapcsolatnál, hogy a barátok nem tükrözik teljesen párunk személyiségét, viselkedését és nincs meg az összhang.

Mi továbbra is boldogan alkotunk egy párt, megoldottuk annyiban, hogy én nem töltök sok időt az ő társaságukban, és így tökéleten működik az egyensúly, mehet szabadon a barátnő mentes „pasi programjuk”.

Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!

Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n!  A részleteket ITT olvashatod el!