Mindennél jobban szeretem a párom, de én ennél többet szeretnék, és félek, hogy soha nem fog megváltozni. Mindenre van kifogása, hogy miért nem vág bele, miért nem lép tovább. Nem tudok tovább együtt lenni vele, és ha nem lépek, akkor én is itt ragadok mellette.
A harmincas éveink elején járunk, az egyetem után ismerkedtünk meg, már mindketten dolgoztunk. Először egyenesen imponált, hogy mennyire lazán veszi a dolgokat, még jó hatással is volt rám, megtanultam mellette, hogy nem szabad mindenen stresszelni, mert sokszor nem a mi kezünkben van az irányítás. De sajnos elteltek az évek, és én már többre vágyom annál, mint ami húszas éveim közepén kielégített.
Még csak el sem volt kényeztetve
Az ilyen helyzetekben sokszor az rejlik a háttérben, hogy valakit nagyon elkényeztettek, vagy túl nagy nyomás nehezedett rá, és emiatt nem akar vagy nem mer megtenni dolgokat. De a párom esetében egyik sem igaz. Rendes családból származik, ahol nem kapott meg mindent egyből, ahogy kimondta. Elmondása szerint az egyetemen is normálisan tanult a szórakozás mellett, a diplomájában főleg közepes és jó jegyek vannak.
Szóval nem tudom, hogy honnan jött ez neki, de az biztos, hogy lassan tíz éve ugyanazt dolgozza. Távsegítséget nyújt egy számítástechnikai cégnél, és nem is keres vele rosszul, de annyira már nem is keres jól, hogy félretegyen a jövőnkhöz. Most pont elég neki, nekünk és nem látom, hogy ennél többre vágyna.
Viszont én igen, én szeretnék jobb lakásba költözni, gyereket vállalni és azt a lehető legjobb körülmények közt felnevelni.
Mindig van kifogás
Soha nem megy el edzeni, mert nincs ideje, pedig már kezd meglátszani rajta, hogy jó pár éve nem sportol. Nem vált munkahelyet, mert elég pénzt keres így is. Nem próbál meg előrébb lépni a ranglistán, mert nem akarja a nagyobb felelősséget. Nem akar nagyobb felelősséget, mert akkor kevesebb ideje jutna rám és magára. Nem akar fizetésemelést kérni, még ennyi idő után se, mert fél, hogy akkor leváltanák egy új emberre.
Ezt még folytathatnám hosszasan, hogy az élet minden apró és nagy dolgára milyen kifogást talál, és nem bírom. Egyszerűen nem bírom, hogy nem látja, hogy én töröm magam, hogy előre léphessünk, és ő lépten-nyomon visszahúz. Biztos arra is lenne kifogása, hogy miért nem mondja ki, hogyha nem akarja azt, amit én, hogy másra vágyik az életben.
És tudom, hogy ez az indok valószínűleg az, hogy nem akar megbántani, hogy szeret, de én ezt már nem bírom. Pontosan azért, mert én is szeretem őt, és semmi másra nem vágyok jobban, mint hogy vele éljem le az egész életemet, de így nem fog menni nekem.
