Fiatal tinédzserkorom óta tudtam, hogy leszbikus vagyok, soha nem éreztem testi vonzalmat először a fiúk, majd később a férfiak iránt sem. A fantáziálgatásaimban mindig csak nők szerepeltek, és ez az évek során soha nem változott meg. Az igazat megvallva még most se, miután lefeküdtem egy férfival, és olyan örömet szerzett nekem, amit még nem tapasztaltam soha.

Több mint öt évig voltam kapcsolatban egy nővel, akivel együtt képzeltem el az életemet, viszont az utolsó évben teljesen megváltozott. Egyik nap visszahúzódó és sajnálatra méltó módon viselkedett, másnap elnyomott, szidott és hibáztatott, ami után újra magára vette az áldozat szerepét. Megbeszélni nem tudtuk, nem változott semmi egy veszekedés után sem, és úgy döntöttem, hogy otthagyom ezt a bántalmazó kapcsolatot.

A szakítás során, mikor nem egyeztem bele abba, hogy barátok maradjunk, mindent a fejemhez vágott, ami után nagyon rosszul éreztem magam. Pár nap múlva átjött a legjobb férfi barátom, aki teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy leszbikus vagyok, és soha nem volt köztünk semmiféle szikra vagy izgalmas kis feszültség.

Nem bírtam tovább ebben a kapcsolatban maradni, úgy éreztem megfulladok.

Forrás:

Canva.com

Mégis, miután több órán át beszélgettünk, és odabújtam hozzá, valami elpattant bennem. Megpróbáltam megcsókolni. Először nem értette, és megkérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, és akkor, abban a pillanatban az voltam. Ezután ő is átengedte magát a pillanatnak, és megtörtént, amire egyikünk sem számított. Lefeküdtünk és élveztünk minden egyes pillanatát.

Másnap nem tudtam mi történt velem. Vagyis pontosan tudtam, de nem akartam elhinni. Ott volt mellettem az egyik legjobb barátom, akihez soha nem vonzódtam, és ha szabad ilyet mondani, most se tetszett. Viszont még akkor is kísértett az este emléke, olyan jó volt vele.

Hosszú időbe telt, mire kibékültem önmagammal, de rájöttem, hogy a nemi vonzódásom soha nem határozott meg valójában engem, ezt csak én hittem. Nem tettem semmi rosszat azzal, hogy lefeküdtem egy férfival. Továbbra sem érzem úgy, hogy vonzódnék a férfiakhoz. És nem azért, mert bármi bajom lenne velük, egyszerűen csak így érzek.

Azért viszont hálás vagyok, hogy könnyebb szembenéznem leszbikusként azzal, hogy nem teljesen az az irányultságom, amit hittem. Hiszen egyszer már megtörtént ez velem, amikor serdülőkoromban rájöttem, hogy nem a fiúk tetszenek. Most egy újabb felfedezést tettem, de ettől még nem vagyok oda a férfiakért. Emiatt sokak szemében én már eleve deviáns vagyok, amihez már hozzászoktam, és olyan emberekkel vettem körbe magam, akik nem ítélnek el. Ez sokaknak sajnos nem adatik meg, és az önutálatba menekülnek.

Kriszta történetét Csereklye Judit dolgozta fel.