A saját nemi identitásunk olyan dolog, amit megingathatatlan tényként kezelünk. Akár az ellenkező, akár a saját nemükhöz, esetleg mindkettőhöz vonzódunk, biztosak vagyunk benne, hogy ez nem fog megváltozni. Viszont a vágyak ennél mégis kiszámíthatatlanabbak, erről tanúskodik a következő vallomás.

Megvan az elképzelés arról, hogy egy nő milyen fehérneműt hordjon. Pedig közel sem biztos, hogy egy nő franciabugyi, nagymamabugyi vagy tanga után nyúl a boltban.

Sokak szerint az évezred egyik legjobb sorozata az Orange Is The New Black, amely a női börtönök sötét és bizarr világát mutatja be. De vajon mi a helyzet a valóságban? Milyen a kapcsolat a heteró és leszbikus fegyencek, illetve fogvatartóik között? Természetesen ahány büntetésvégrehajtó intézmény, annyiféle történet létezik, de azért bizonyos tendenciákat megfigyelhetünk.

Olvasom több helyen is, hogy a CitizenGO nevű szervezet élénken tiltakozik a „Give Elsa a Girlfriend” kezdeményezés ellen, aminek célja, hogy leszbikus mesehős is feltűnjön a vásznon a Disney-hercegnők sorában. Ezzel párhuzamosan egy transznemű barátomnak beszól a Facebookon egy passzív-agresszív troll, aki azzal igyekszik maga előtt is szalonképessé tenni transzfóbiáját, hogy „nem tudja, mit mondjon a gyerekeinek”, akik – állítólag – nem értik „ezt az egészet”. Mindez szépen mutatja, mennyi még a sötét folt, és mennyi tévhit kapcsolódik mindahhoz, amit gyűjtőnéven csak „másságnak” hívunk.