Automatikusan senkiből sem válik jó nagyszülő csupán attól, mert a gyermekének vagy annak párjának kisbabája születik. A nagymamaság vérrokonság is, de leginkább a szívben születik meg. Ha ez megvan, akkor öröm segíteni a kicsi körül, tehermentesíteni a szülőket, hogy könnyebben neveljék a gyerekeiket, felszabadultabbak, pihentebbek legyenek. Nagyon nagy szükség van minden családban a nagyszülőkre, hiszen ez egy többszereplős munka, egy egész család feladata, azonkívül lehetőség a példamutatásra, a szeretet megtöbbszörözésére, saját, szülőként elkövetett hibáink kijavítására, az összetartozás, a múlt, jelen és jövő egységének megélésére. Az apuka szülei épp annyit tudnak segíteni, mint az anyukáé, de a tudósok szerint van valami különleges, amit az anyai nagyszülők adhatnak unokáiknak a szereteten, törődésen és figyelmen kívül.

Az öröklődés során a nagyszülők nagyon leegyszerűsítve a DNS 25 százalékával járulnak hozzá a kis csemete létrejöttéhez. Ám kiderült, hogy az anyai nagymamák a többiekénél kicsit magasabb arányban befolyásolják a baba génkészletét. Ez a szoros kötelék lehet a felelős azért is, amiért a lányos nagymamák nagyobb szerepet vállalnak a kicsi körül, többet vannak jelen az életében, több felelősséget vállalnak magukra. Másrészt persze ennek az az oka, hogy az újdonsült anyuka saját édesanyjától kér több segítséget, támogatást, és a pszichológiai kötődés is nagyon erős.

Amikor egy nagyinak unokája születik, genetikai állományának 31 százalékát adja tovább fia lányának, de csak 23 százalékát a fia fiának. A természeténél fogva minden élőlény azzal az utóddal, unokával érez közelebbi rokonságot, aki genetikailag is a legközelebb áll hozzá. Az apai nagymamától származó kromoszómák variációja miatt a lányunoka DNS-ében több a közös a nagymama DNS-ével, mint a fiúunokának. Ezért is lehet szorosabb a viszonya a nagyinak a lányunokájával, mint a fiúval.

Ha érdekesnek találjátok a cikket, olvassátok tovább ITT!

Forrás:

iStock