Egyéjszakás, otthoni, szabadban, hármasban, egyedül, és még sorolhatnám, egy a lényeg: a hancúrozás. Ma már annyit beszélünk róla, hogy szinte immunisak vagyunk az olyan szavakra, mint a cicik, a szájjal való kényeztetés vagy a csúcsra jutás. A nagyszájúság mögött azonban még mindig rengeteg tabu van, köztük egy olyan dolog, amiről még a hátulról történő közösülésnél is kevesebbett beszélünk: a kamatyolás 50, 60, 70 felett.
Sajnos, ahogy telik az idő az ünnepi asztalnál felbukkan egy-egy üres szék. Ha ezekre a gazdátlan ülőhelyekre nézünk, pótolhatatlan emlékek igyekeznek a szívünkben tátongó űrt betölteni. Vannak, akik már nem ünnepelhetnek velünk, most rájuk emlékezünk.
Egy baba is képes bearanyozni az életet, de kettő baba, akik ráadásul úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, az igazi boldogság. Ez a videó önmagáért beszél.
Igen, ez a cikk a nagyszülőkhöz szól, akik szerepe szinte felmérhetetlen érték a gyereknevelésben. Akkor is, ha a nagyszülők egy jelentős része „unokázás” mellett dolgozik. Akkor is ha lerövidült az idő, amit az unokák a nagyszülőkkel töltenek.
Sokan csak későn kapnak észbe, amikor már tényleg késő. Amikor már nem lehet, nincs kihez szólni, nincs kinek elmesélni, nincs kihez bújni, mert azok, akik erre vártak, azok már nincsenek. Elmennek a nagyszülők csendesen. Sokan későn kapnak észbe a tőlük örökölt tárgyak sorsát illetően is. Megy a szemétre minden. Elavult, ósdi.... mit kezdjenek vele.... pedig ha mindent nem is lehet és nem is kell megőrizni, egy-egy tárgyat érdemes megmenteni. Átemelni a mi életünkbe. Naponta ránézni, megcsodálni. Naponta emlékezni egy percet. Mutatunk egy inspiráló videót régi tárgyak új életéről.
A legtöbbünk őriz emlékeket saját nagyszüleiről, a náluk töltött szünidőkről, a nevetésről, a gondoskodásról, a biztonságról, a nagyi sütijéről. Saját gyerekünk is kialakítja a nagyszülőkről a saját véleményét, az emlékek rögzülnek, és nagyon fontos, hogy ezek a lehető legjobbak legyenek.
Ahogy idősödünk, úgy korosodnak körülöttünk rokonaink is: nagyszülők, szülők, nagybácsik, nagynénik. Így sajnos ha bármi történik velük, az életük folyamán felhalmozott/gyűjtögetett személyes tárgyaik – vagyis az örökségünk – előbb-utóbb hozzánk kerülnek. De az is lehet, hogy még azelőtt, hogy bármilyen családi tragédia történne, hiszen ahogy öregszik az ember, úgy mond le egyre több holmiról a fiatalabb generáció javára. Tudjuk, ez nem egy vidám téma, mindenesetre szeretnénk most nektek segíteni azzal, hogy leírjuk, mit tehettek az örökségetekkel: ha szeretnétek, visszautasíthatjátok-e, ha pedig nem mondtok le róla, mit tehetek azzal a rengeteg holmival, ami ilyenkor hozzátok vándorol.
A házsság nem könnyű dió, főleg évtizedek után – legalábbis nekem mindenki ezt mondja. A most következő pár azonban nemcsak hogy jól viseli az évek múlását, hanem kifejlesztett egy annyira cuki hagyományt, amilyet még nem láttunk: ugyanis minden egyes nap összeöltöznek!