Vannak helyzetek az életben, amikor úgy érezzük, nincs tovább, csupán a magzatpóz és a sírás. Például mikor megcsalnak, vagy kirúgnak a munkahelyünkről.

Ha a nagyiékra néztem, mindig boldogság járt át, annyira szerették egymást. Én is arra vágytam, ami nekik van: egy csodás házasságra.

A nagypapa nagy gondossággal ment ki a kertjébe, hogy a háború utáni hazatérésének emlékére ültessen egy diófát – írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.

Vannak helyzetek az életben, amikor úgy érezzük, nincs tovább, csupán a magzatpóz és a sírás. Például mikor megcsalnak, vagy kirúgnak a munkahelyünkről.

Mindenkinek van néhány gyerekkori kedvence, ami már sosem lesz olyan finom, mint akkor, amikor a nagyink készítette. A receptet nem írta le és nem is mondta el, mi pedig csak keressük azt a felejthetetlen ízt, állagot, illatot... Most megleltünk egy ilyet: a tökéletes tepertős pogácsáét!

Ó, azok a drága nagymamák! Nem kell mondanom, milyen szerencsések vagyunk, akiknek még élnek a nagyszülei. A nagymamák sokkal jobbak, mint a Google, minden kérdés tudói, mindig van egy jó tanácsuk, amik MINDIG beválnak, éppen ezért fontos, hogy nagyon szeressük őket, amíg még velünk vannak. 

Emberek ők is, gyengeségekkel, félelmekkel, elvárásokkal, tapasztalatokkal. Szeretik az unokákat nagyon, de néhányan tényleg a lelküket odaadnák azokért.

Ez az étel sok kedves gyerekkori emléket idéz bennem. Mikor kicsik voltunk a tesómmal, nagyon szerettünk hétvégén ott aludni a mamáéknál. Eleinte volt, hogy ketten, aztán, amikor már folyton veszekedtünk, akkor csak egyenkét...