Éppen ezért a legfontosabb teendő, hogy akármilyen kicsike, iciri-piciri összeget tudtok csak havi szinte félretenni: azt tegyétek félre. Akkor is, ha az csak pár száz forint, vagy 2-3 ezer forint csupán. Egy évben, a havonta félretett 3 darab ezres az pontosan 36.000 forint. Az már értékelhető összeg. Egy jobb bőrcsizma ára. Vagy egy kisebb háztartás havi rezsijének az ára.

Már említettem, hogy intézetben nőttem fel, így a szükséges mintakövetés elmaradt. Lehet jobb is, fogalmam sincs milyen mintát kaptam volna. Így viszont fehér lap voltam, érzésre költöttem. Nagyjából osztottam be a pénzt, aztán vagy jutott vagy nem a hónap végére. És ha láttam, hogy fogyogat a családi kassza, akkor a fogyasztásunkat fogtam vissza. Leginkább a hasunkon spóroltam, ami egyrészt okos dolog lehet, másrészt kreativitásra sarkall – remek kis receptek születtek így, ha akkoriban még nem is annyira egészségtudatos szempontok alapján. Persze, megosztok majd párat veletek, hátha valakinek jól jön a kapros nokedli vacsorára egy szűkös hóvégen.

Azt láttam, hogy a volt férjem rokonsága egy módszert ismer: nem költ semmire. Vagyis semmi olyanra, amire nekem akkoriban még szükségem volt. Nem jártak szórakozni, nem utaztak, nem csaptak hatalmas találkozókat, nem költöttek könyvre, mozira, színházra, ruhákra. Én viszont nem akartam lemondani mindarról, ami a házasságkötésig életem része volt. Nem akartam szürke életet, ahol az egyetlen szórakozást az éves búcsú jelenti… ahol viszont boldog boldogtalan vásárolta a méregdrága "vásárfiát".

Egyedül a gyerekeim dédmamája volt az, aki valóban életképes ötletet súgott. Azt mondta, amikor látta, hogy nem nagyon marad meg nálam a pénz… A tippet és a teljes cikket ide kattintva olvashatjátok >>>