A gyerek előtti és utáni világ annyira távol van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, de ezt nyilván csak azok tudják, akik már a családos oldalon állnak. Íme huszonöt mondat, ami pontosan ezt bizonyítja, minden rosszindulat nélkül. A végére hagytuk a legjobbat.

„Ha nekem gyerekeim lesznek, sosem hagyom őket… egyedül tévézni/túl sok édességet enni/hogy hisztivel érjék el, amit akarnak.”

Nagy várakozással állunk a dolgok elébe, és mi leszünk az elsők, akik számon kérik, mi minden sikerült a nagy elhatározásokból. 🙂

„Addig jó, amíg nem tudnak járni, addig csak lerakod és azt csinálsz, amit akarsz!”

Valóban, ha mázlink van, akár zuhanyozni vagy vécézni is el tudunk szaladni egyedül, amíg el nem kezdődik a következő szoptatás-pelenkázás-böfiztetés-altatás kör.

„Szerinted a bézs vagy a tejeskávészínű szőnyeg illene jobban a nappalihoz?”

Nem tudjuk, de biztosak vagyunk benne, hogy a sütőtökpüré mindkettőhöz illik, ezért valójában mindegy is.

„Gyilkos volt ez a hét a munkahelyen, de jó, hogy végre hétvége van!”

Szülés előtt senki nincs tudatában annak, mekkora luxus már önmagában az, ha valakinek VAN hétvégéje. A szülőség 24/7-es műszakot jelent legalább 14 évig…

„Ki akar koccintani egyet ma este?”

Mi, persze! Csak várd meg, amíg találok egy bébiszittert, megfürdetem, elaltatom, visszaaltatom, kisminkelek és elindulok. De siessünk, mert egy óra múlva haza kell érnem!

„Alig várom a hétvégét, hogy végre tovább alhassak!”

Mi is alig várjuk, hogy elkezdődjön a hétvégi mesecsatorna reggeli adása, hogy a reggel hatkor ébredő gyerekek még egy félórácskát nyugton hagyjanak…

„Vettem a héten egy csodaszép hófehér farmert!”

Nekünk is van farmerünk, fakószürke és koptatott kék, és amin a fagyi és a paradicsomszósz meglátszik ugyan, de legalább a játszótéren le tudunk ülni a homokozó szélére bennük.

„Láttad a múlt heti filmpremiereket a moziban?”

Nem, de tudom, mi megy délután a mesecsatornákon, és egyébként is szívesebben nézek már rajzfilmeket.

„Leugrunk a francia Riviérára két hétre, ti?”

Hát, nézünk valami gyerekbarát kacsaúsztatót nem túl hosszú autóútra, ahol sok árnyékos játszótér és viszonylag kevés édességbolt van.

„Tovább kell maradnom a munkahelyemen, de semmi gond!”

Ha mi tizenöt perccel tovább maradunk bent az irodában, már el kell kezdeni szervezni a logisztikai műveleteket, ki hogyan megy el a gyerekekért.

„Nem értem, az anyák miért nem mennek vissza dolgozni egyből, ahogy lehet!”

Ó persze, mert annyira könnyű olyan munkát találni, amely elviseli, ha folyton beteg valamelyik gyerek, igazodik az óvodai és iskolai menetrendhez, és még fizetnek is valamit érte…

„Kézműveskedni a gyerekekkel biztosan nagyon mókás dolog!”

Valóban az, leszámítva, hogy több időbe telik elő- és elpakolni, mint ameddig a gyerek foglalkozik az egésszel.

„Ne menj még haza, maradj még egy körre! Messze még a reggel…”

A reggel igen, de a hajnalban ébredő gyerek már közel sem annyira!

„Az én gyerekem sosem fog így viselkedni nyilvánosan!”

Biztosan nem, a te gyereked halvillával a kezében és nyakkendővel születik majd, aki illendően elnézést kér még böfi után is.

„Tulajdonképpen mit is csinálsz te egész nap?”

Nagy levegő, nyugalom…