Az 1950-es években elképesztően menő volt dohányozni, még az orvosoknak is azt ajánlották, hogy szívják nyugodtan a bűzrudat, nem lesz tőle semmi bajuk. Egyáltalán nem voltak tisztában azzal, hogy milyen káros következményekkel jár a dohányzás mind a dohányzó személyre, mind a közvetlen környezetére, passzív dohányzás által. Néhány évtizednek el kellett telnie, mire teljesen rájöttünk, hogy mennyire nem egészséges a pöfékelés – de nagyanyáinknak még fogalmuk sem volt arról, milyen rosszat tesznek a szervezetükkel.

Az 1980-as években kezdték el elsőként komolyan venni az ittas vezetést, korábban nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint manapság. Persze a zéró tolerancia és a majdnem zéró tolerancia bevezetésével nagyban csökkent a balesetek száma, de eleinte bárki vezethetett akkor is, ha éppen előtte gurított le pár pohár whiskey-t a kocsmában.

Forrás:

Pixabay

Itthon a KRESZ 1976. január 1-je óta írja elő a legfontosabb passzív biztonsági eszköz használatát. Előtte egyáltalán nem volt kötelező bekötni magunkat, ami, mondani sem kell, sokkal több súlyos és halálos balesettel járt, mint a biztonságosabb megoldás. Aztán az 1990-es évek végén jöttek azok az autók, amelyek agresszívan sípolni kezdtek, ha nem használták bennük a biztonsági öveket – ez volt szerencsére az utolsó lökés a közlekedés kicsit biztonságosabbá tételéhez.

Az 1940-es évek előtt az emberek azt sem tudták, hogy szükségük van napvédő krémekre – úgy mentek a napra, hogy semmivel nem kenték be magukat, ez viszont megnövelte a bőrrák kockázatát, különösképpen a halálos melanomáét. Az 1970-es években kezdték kutatók összepárosítani az UV-sugárzás káros hatását a bőrrák kialakulásával, korábban ez az összefüggés sem volt ismert. Még szerencse, hogy ma már a birtokunkban van az információ.