Egyáltalán nem csoda, hogy az ókori rómaiak szívesebben ittak bort, mint forrásvizet – nemcsak a jótékony hatásai és a kellemes bódulat miatt, hanem azért is, mert ebben az időben a víztisztítás, mint olyan, még ötlet sem volt, és forrásvizet inni kész életveszély volt, hála a benne található vírusoknak, baktériumoknak és egyéb mikrobáknak, amelyek halálos fertőzéseket is hordoztak. A vízrendszeren keresztül terjedt például később a kolera, a tífusz vagy a vérhas is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint több mint 13 ezer 14 év alatti gyerek hal meg évente víz eredetű enterális, azaz bélrendszeri megbetegedésben. Ez olyannyira nagy probléma, hogy az ENSZ Közgyűlése 2010-ben alapvető emberi jogként határozta meg a tiszta vízhez jutást.

Na, ehhez képest az Egyesült Államok nyugati partvidékén az az új divat járja, hogy a tisztított ásványvizek és az egyébként szintén szűrt és tisztított csapvíz helyett az emberek elkezdenek visszatérni a tisztítatlan, szűretlen, sterilizálatlan víz fogyasztásához.

A palackozók szerint a csapvizünkben rengeteg szennyeződés található, köztük különböző gyógyszerek és vegyszerek, a szűrt vizekből pedig hiányzik rengeteg vitamin és ásványi anyag, ami a nyers vízben megtalálható.

Forrás:

Unsplash

Ez mind szép és jó, csak semmi nem igaz belőle. A csapvízben valóban található némi vegyszer, de ugyanekkora mennyiségben, csak más összetételben a nyers vízben is vannak szennyező anyagok. Ráadásul mellette még olyan betegségeket terjesztő vírusok és baktériumok is, amelyek ellen a fejlődő országokban küzdenek – méghozzá a víz szűrésével és fertőtlenítésével.

Persze vannak olyan területek a világon, ahol nem érdemes inni a csapvizet, de Magyarországon nagyon kevés az olyan környék, ahol nem ajánlják tisztítás nélkül a fogyasztását.