Nem hiszek a szememnek, amikor egy dokumentumfilm (Taste the Waste!) első perceiben két német srác derékig a kukába merülve turkál bontatlan élelmiszerek után. Találnak csomagolt toast kenyeret, csomagolt hagymát, kicsit fonnyadt levelű zöldségeket. Ezt eszik majd napokig. Nem hajléktalanok, nem élnek mélyszegénységben, de élelmiszert vásárolniuk alig kell. Maximum egy kis zöldséget. Kéthetente mennek boltba, a kajájuk 90%-át kukázzák. Ők kifejezetten extrém megoldást választottak arra, amire ma már számtalan szervezet, alapítvány keresi a választ: a világszintű élelmiszerpazarlás (eddig) megoldatlan kérdésére.

Minden tiszteletem ellenére:

A dokumentumfilm következő perceiben egy francia hipermarketet mutatnak, de a film foroghatott volna akár Magyarországon is. A probléma ugyanaz: a vásárlók nem veszik el azokat a termékeket, amelyeken túl közeli a vásárlás napjához a lejárati dátum. A szupermarket nem tud vele mit kezdeni, ezért leveszik őket a polcról. Pedig talán csak még komolyabb kampányra lenne szükség, hogy megismerjük, mit is jelent valójában a dátum előtt látható két fogalom.

Minőségmegőrzési idő: a minőségmegőrzési idő lejárta után tilos forgalmazni az adott terméket, viszont ha már megvásároltuk, a lejárati idő után is tárolhatjuk még bontatlan állapotban. És nemcsak tárolhatjuk, fogyaszthatjuk is.

Fogyaszthatósági idő: a fogyaszthatósági idő lejárta után is tilos forgalmazni az adott terméket, de ezek az élelmiszerek általában romlékonyak is, ezért a fogyasztási idő lejárta után már ne kísérletezzetek velük a konyhában.

Megdöbbentő adatok

• Globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem harmada, mintegy 1,3 milliárd tonna megy veszendőbe.
• Az EU-ban 88 millió tonna ételhulladék termelődik évente.
• Ez fejenként 173 kilogramm / fő.
• A legtöbb ételhulladékot az EU-ban Hollandia termeli (évente 541 kg / fő).
• Magyarország a 12. helyen áll a listán.
• Magyarországon fejenként körülbelül 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente.
• Ez fejenként 68 kilogramm / fő.
• Ez 400–450 ezer rászoruló étkeztetésére lenne elegendő.

Nagyon érdekes, hogy a legtöbben már készételekből megmaradt élelmiszermaradékot dobunk ki, ezt követik a sütőipari termékek, mint a zsemle, a kalács, a kenyér. Ennél a pontnál jutott eszembe, hogy ha nem olyan lenne a kenyér, amelyik első nap roppanós és puha, a második nap száraz és morzsálódik, a harmadik napon pedig egyszerűen ehetetlen, akkor valószínűleg sokkal tovább ennénk ugyanabból a kenyérből.

Mi lenne, ha magunknak sütnénk a kenyeret? A Cookta.hu-n megtaláljátok a tökéletes házi kenyér receptjét.

A Maradék nélkül program felmérése szerint az összes élelmiszerhulladék közel fele teljesen elkerülhető lenne, hiszen ezek olyan élelmiszerek, amelyekre egyszerűen nem figyelünk, vagy amelyről elfeledkezünk. Megpenészedett gyümölcs, megfonnyadt zöldség, megromlott főtt étel.

Próbáljátok ki: egy hétig ne vásároljatok kifőzdében, szendvicsezőben, étteremben, kávézóban, bisztróban élelmszert, hanem főzzetek egy hétig! Így sajnálni fogjátok az élelmiszert, ha ki kell dobni, hiszen a munkátok, időtök van benne.

„Elkávézzuk a házunkat!” Hogy ez ne így legyen, vezessétek a pénzügyeiteket…

Évek óta azt érzem, hogy kiszórom az ablakon a pénzt. Na nem azért, mert nem tudok spórolni, és random mindenféle hülyeséget megveszek magamnak, hanem mert manapság már nem megy másképp. Fizetni kell az albérletet – és még nyilván egy rakás mindenfélét! Nagyon kevés fiatal van, aki saját lakásban élhet, és nagyon kicsi az esélye, hogy összespóroljunk egy lakásra valót. Pedig ha tudnátok, évente mennyi pénz folyik ki a kezeink közül! Kattintsatok ide >>> a cikk folytatásáért!

Miért van ez? Miért pazarolunk ennyit? Elég lenne csak azt átgondolni, hogyan vásároltok élelmiszerboltokban. Hogyan válogattok a termékek közül. Megeszitek a kétlábú répákat, furcsa kinézetű krumplikat vagy a kicsit elszomorodott levelű retkeket is? Ti is mindig hátranyúltok a polcokon, mert ott vannak a frissebb termékek? Ismeritek azt az érzést, hogy látszólag minden van a boltban, de úgy érzitek, valójában semmi nincs, és folyamatosan válogattok?

És mi van a kínálattal? Fel tudnátok sorolni, hányfajta kenyeret lehet kapni? Ilyen magvas, olyan magvas, hárommagvas, hétmagvas, nosztalgia, purpur, burgonyás, élesztő nélküli, barna, félbarna, kukoricás, tönkölyös, hajdinás, rozsos, szénhidrátcsökkentett, pityókás, olívás, teljes kiőrlésű. És ez csak a kenyér volt. A finneknél ez természetes, a kultúrájuk úgy alakult, hogy a világ egyik legszélesebb kenyérválasztékát tudhatják a magukénak.

A túl nagy választék, a túl sok termék, az állandó elérhetőség viszont azt eredményezi, hogy nem is gondolunk a maradékok kezelésére, hiszen úgyis lesz, amit szeretnénk, amikor elmegyünk a boltba. Ma már nem annyira jellemző, hogy a kenyeret lefagyasztjuk, pedig évtizedekkel korábban ez természetes volt. (Milyen élelmiszereket tudtok lefagyasztani? Kattintsatok ide, és megtudjátok!)

Forrás:

Depositphotos

Nem azért van a világon éhezés, mert a megtermelt élelmiszer mennyisége kevés. Egyszerűen nem jó a termőföldek kihasználása, és nem jó a megtermelt élelmiszer elosztása sem. A közeljövőben ez komoly problémákat okozhat, egyesek szerint elképzelhető, hogy a következő háború már az élelmiszerért zajlik majd az éhezés miatt.

Karácsony közeledtével szívesebben adományozunk, ha tehetitek, ti is tegyetek így. Tartós élelmiszert sok helyre várnak, de ha úgy adódik, vigyetek néhány adag főtt ételt, süteményt vagy nyersanyagot azoknak a családoknak a szomszédotokban, akikről tudjátok, hogy nem engedhetik meg maguknak a bőséges karácsonyi lakomát.

Adományozás nőként nőknek – abba gondoljatok bele, nektek mi hiányozna!

Egyre hidegebb van. Egyre közeledik az év legmeghittebbnek mondott időszaka. Az az időszak, amelyben a szeretet, az otthon melege, a család válik fontosabbá. Az az időszak, amikor eszünkbe jut az is, hogy mások nem olyan szerencsések, mint mi vagyunk. Ilyenkor szívesebben adunk. Az adományozás során azonban sokszor nem az jut eszünkbe, amire ilyenkor szükség lehet. Ide kattintva >>> olvashatjátok a cikk folytatását!