Nem mindenki kulacsba töltött vízzel érkezett. Ez volt az első megállapításom a zero waste életmód legbefolyásosabb képviselőjének tartott Bea Johnson budapesti előadása előtt. Volt, aki előtt palackos víz vagy kóla, mások előtt dobozos üdítő állt, de a kiállítótérben vásárolhattam volna ökopalackos vizet is. Még az érdeklődők is különböző szinteken állnak a „nulla hulladék” témában – de idehozta őket a kíváncsiság, és az a vágy, hogy változtatni és változni akarnak.
A zero waste trending téma, de nem tekinthetünk rá trendként, amely egyszer csak lufiként pukkan ki. A szemétmentesség alapvető lesz a jövőben, a vásárlásaink pedig választások már ma is – minden esetben… de erről majd egy kicsit később.
Először is ki ez az inspiráló, lenyűgöző, jó fej francia nő, akiért harmincas és negyvenes magyar nők is képesek rajongani? Aki végül is ugyanazt mesélte el a budapesti előadásán, amit az internetről szépen összegereblyézhetnénk magunk is? Akinek alig hisszük el, hogy kakaóporral és szénnel sminkkel?
Akinek mindössze 15 ruhadarabja van, de azt képes 50 különböző módon viselni? Aki megmutatja, hogy huszonévesként is ugyanez volt a hajszíne, de képtelenek vagyunk elhinni, hogy a génlottó nyertese és megkérdezzük tőle: mégis mivel festi. A választ mindenki tudja: citrommal szőkíti, de valójában a nap szívta ki ilyenre nyáron, és a teteje bebarnult télen.
20 éve már járt Budapesten és álmában sem gondolta volna, hogy egyszer zöld hősként tér vissza, hogy előadást tartson a szemétmentes életmódról, amelynek nagykövetévé vált.
Bea Johnson Franciaországban született és au-pairként dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban, ahol később családot alapított, született két fia. 2007-ben Mill Valleybe (Kalifornia) költöztek – már négyen – egy lényegesen kisebb lakásba. Ez a költözés teljesen megváltoztatta az életüket: a cuccaik 80 százalékától megszabadultak. A legdurvább, hogy később sem hiányolták ezeket. Egyszerűen nem volt szükségük a sokadik könyvre, a nem, vagy évente egyszer használt sportfelszerelésekre, amelyek csak foglalták a helyet.
És egy csomó olyan dologra sem, amelyhez mi mondjuk érzelmileg ragaszkodunk, de ha bedobozolnánk őket, és eltennénk a padlásra vagy a pincébe, észre sem vennénk a hiányunkat. Mivel a legutolsó költözésem óta az én cuccaim közül is sok dobozokban áll, valahol értem, miről beszél Bea. Imádtam, amikor megmutatta a konyhai eszközeit és azt ecsetelte, teljesen fölösleges egynél több fakanál, úgyis csak egy keze van, amivel kavarni tud. Az ő főzési szokásaihoz nem kell öt, hét, tíz különböző fakanál (még ha különböző lene…), amelyek csak foglalják a helyet a konyhapulton.
A költözéshez visszatérve: holmijuk kevesebb, idejük viszont több lett. Elkezdtek olyan könyveket olvasni, filmeket nézni – köztük a Pixar animációs filmjét, a Wall-E-t is –, amelyek kapcsán rájöttek, nagy a baj és tenniük kell valamit, különben a gyerekeik és azok gyerekei egy olyan világban nőnek fel és élik le a teljes életüket, amelyet valószínűleg élhetetlenné teszünk.
2008-ban belevágtak a zero waste, azaz a szemétmentes háztartásba, 2015-ben pedig négytagú családként eljutottak addig, hogy mindössze egy befőttesüvegnyi szemetük volt. 2016-ban hasonló teljesítményt tudhattak magukénak. Nekem leesett az állam a képet látva,
számukra azonban ez már nem kihívás és nem is lemondás, hanem teljesen természetes.
A lány, aki három év alatt egy befőttesüvegnyi szemetet termelt
Képzeljétek el, milyen lehet úgy élni, hogy három év alatt mindössze egyetlen befőttesüvegnyi szemetet termeltek. A New Yorkban élő Lauren Singer az élő példa arra, hogy ez lehetséges. A lány 13 és fél perces TED előadásában arról mesél, hogyan kell száz százalékosan műanyagmentes életet élni.
Korábbi cikkünket ide kattintva olvashatjátok.
A szemétmentesség nem azt jelenti, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet, hanem úgy általában azon vannak, hogy egyáltalán ne keletkezzen szemét. A legkönnyebb rögtön a vásárlásnál kezdeni, minden vásárlás ugyanis egy döntés arról, milyen életmódot folytatunk, mennyire védjük a környezetet, az állatokat, vagy mennyire nem szeretnénk kizsákmányolni az embereket.
Bea bevásárlás előtt fogja az üvegeit – nem fémdobozokat vagy műanyagdobozokat használ, hanem a csatos üvegek mellett tette le a voksát –, vászonzsákjait, banyatankját és megy a helyi bulk shopokba (csomagolásmentes bolt), a termelőkhöz, a gazdákhoz, hogy beszerezze a betevőt. Nem többet, nem kevesebbet, mint amennyire valójában szükségük van.
Élelmiszert a trükkös hűtőszekrényük miatt nem dobnak ki. A hűtőfiókokat kihúzva mindig ellenőrizni tudják (mert jól átlátják), mennyi élelmiszerük van, az üvegek sem takarnak semmit az élelmiszerből. Bea rájött arra, hogy főzéshez tulajdonképpen négy különböző olajat és ecetet használ, nem többet. Amit lehet, az nem hámoz meg, amit mégis lehámoz, azt komposztálja is. De koposztba kerül a fogkefe, na nem az egész…
… csak a nyele – bármit is mondanak a gyártók. A fogkrémet, a dezodort, a sminkterméket, a hajzselét maguknak készítik (a recepteket Bea könyvében és a blogján is olvashatjátok). A samponhoz szappant használnak, de ez a szappan lesz a borotvahab is, ha arra kerül sor.
Bea meglepően őszintén és viccesen mesélt az intim részletekről is, például arról, hogy bármennyien is hiszik sokan, nem szőrös a lába – köszönhetően a végleges szőrtelenítésnek. Nem is gondoltatok erre a megoldásra, ugye?
A zero waste és a minimalista életmód is kicsit olyan, mintha visszalépnénk a múltba, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a 21. századi eszközök segítenek bennünket.
A kedvencem amúgy az volt, amikor azt magyarárzta, hogy a vörösborecethez maradék borra van szükség, ami csak azért baj, mert náluk kevés maradék bor van. Khmm… Mert attól, hogy valaki nem vásárol úgy, mint a többség, ugyanolyan ember: szeret enni, inni, bulizni, szexelni, utazni – és valószínűleg sokkal több ideje is van rá, mivel a szemétmentes életmód megköveteli a jó szervezést.
Nemcsak több idejük, hanem több pénzük is lett – rengeteget spóroltak azzal, hogy nem vettek meg számukra teljesen fölösleges dolgokat. A pénzt pedig közös élményekre költötték: bicikliztek, hegyet másztak, ejtőernyőztek – együtt voltak.
Többször kiemelte, hogy nem téríteni jött, nem szeretne senkit meggyőzni, csak egy alternatívát kínál, amelyet kipróbált és amely szerinte – nézzünk csak rá – teljesen élhető és nagyon is működik.
Csak egy kis inspiráció kell hozzá. De azt hiszem, aki ott volt az előadáson, már ebben sem szenved hiányt.
Elsőre bizarrul hangzik egy vödörnyi trágyagilisztával együtt élni egy városi lakásban, de nem lehetetlen
Ha most feltennétek a kérdést a barátaitoknak vagy a munkatársaitoknak, hogy ki gyűjti közülük szelektíven a hulladékot, valószínűleg a körülöttetek lévők háromnegyede jelentkezne. Ne dőljetek be nekik, sokkal kevesebben vannak, mint amennyien felemelték a kezüket. Pedig a hulladékcsökkentés nem is a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdődik. Nem is kell nagy fejtörő, néhány egyszerű ötlettel kipróbálhatjátok a tudatosabb, szemétmentesebb életmódot.
Korábbi cikkünket ide kattintva olvashatjátok.
