A biciklizés sokkal több mint eljutni A pontból B pontba. A biciklizés egy társadalmi jelenség, egy életérzés, egy mindset, egy közös pont mindannyiunk életében. És mint olyan, természetesen a dolognak megvannak a maga törvényei. Most elárulunk 5 olyan dolgot, amivel tisztában kell lennetek, mielőtt a nyeregre pattannátok.
Ha nem tanultatok meg gyerekkorotokban biciklizni, UFÓK vagytok!
Higgyétek el, tudom, miről beszélek: 18 éves koromban tanultam meg tekerni – és ha ez kiderül egy társaságban, akkor azonnal megáll az élet. Mindenki rám néz, a pultos a bárban abbahagyja a poháröblögetést, a légy nem zümmög, a kutya nem ugat, a zenegép leáll.
Igen, 18 éves koromban tanultam meg biciklizni. Most ezen mit ragozzak? Így alakult.
Akkor landoltunk a Föld nevű bolygón a családommal, ezért csak ekkor éreztem szükségét annak, hogy megtanuljam. Get over it!
A férfiak mindent jobban tudnak – tehát biciklizni is
És amikor ezt a mondatot leírtam, csak szép csendben felemeltem a IRÓNIA feliratú képzeletbeli táblámat.
Tehát: ők úgy gondolják, ebben is jobbak. Ezzel még nem is lenne gond, mert mi, nők könnyedén felülemelkedünk az ilyesmin – csak ők szeretnek hangot is adni ennek. Szerencsésebb esetben csak demonstrálják a dolgot néhány lazának tűnő trükkel, kevésbé szerencsésebb esetben ránk szállnak, és elemezni kezdenek minket „segítő szándékkal”. Én még nem tekertem férfi társaságában anélkül, hogy az illető ne jegyezte volna meg:
…és persze a fentiek végtelen számú módon kombinálhatóak. Bezzeg ők. Ők nem hibáznak, és még trükköket is tudnak. Olyan trükköket, amik senkit nem érdekelnek.
A zökkenőmentes úton lehet a legnagyobbat zakózni
Pár éve letekertem egy Zánka–Balatonfüred–Zánka távot zökkenőmentesen, majd a közel 40 kilométeres út végén, amikor már lassítottam a bicómmal, beledőltem egy száraz levendulabokorba. A barátom volt annyira tapintatos, hogy csak akkor tört ki éktelen röhögésben, amikor a „jól vagy?” kérdésre kinyögtem egy „azt hiszem”-et. Én viszont azóta is teljesen életképtelennek tartom magam. Elesni az ember mindig akkor fog, amikor nincs rá oka – és amikor látják.
A valóságban a közös bringázás sosem lesz romantikus
SOHA. Filmekben, fotókon nagyon jól néz ki – és mindenki fantáziál is egy darabig arról, hogy jaj, milyen jó is lenne egyszer, ha…
Aztán amikor oda kerül a sor, már a kormányra ülésnél problémákba ütközik a romantika. Egy könnyed, laza ugrással fent teremhetne az ember lánya – csak sajnos létezik egy gravitáció nevű dolog, ami miatt hosszú perceken keresztül kell próbálkozni a felugrással, mire az sikerül is. Azt hihetnénk, hogy ez volt a dolog legnehezebb része – de ha így tennénk, tévednénk. Csak akkor fogalmazódik meg az emberben, hogy majd valahogy onnan le is kéne jönni, amikor már szélsebesen teker a férfi.
És hogy hogy lehet onnan lejönni? Valahogy így:
Kölcsönkért bringával csak bénázni lehet
A bicikli egy annyira személyes dolog, hogy a sajátján kívül máséval csak bénázni tud az ember. Hiába lehet méretre állítani, hiába kell rajta ugyanazt csinálni, mégsem lesz soha ugyanolyan. Olyan ez, mint idegen laptopon gépelni: ugyanolyan a billentyűzete, minden betű a helyén van, mégis félremegy az ember ujja, és értetlenül áll a tény előtt, hogy van ember, aki számára AZ a bizonyos laptop nyújtja a legnagyobb biztonságot.
Ez a biciklikre is érvényes. Amikor ráülsz a nyeregre, ledöbbensz a tényen, hogy a haverod ezen érzi jól magát.
