Van úgy, hogy a gyerekek szinte alig esznek meg valamit azok közül, amiket eléjük rakunk. Számtalanszor futhatunk bele visszautasításokba, pláne, ha valami zöldséges étel van a menüsoron. De egy kis fantáziával, és persze jókedvvel, mókás – a gyerek számára szerethető – ételt varázsolhatunk. Mutatom, mit kell tennetek!
Amikor a szülő már belefáradt abba, hogy kicsinye igényeit folyamatosan lesse, és kiszolgálja, nem könnyű mosolyogva kitalálni, mit is tegyen az asztalra. De jó hírünk van: sokszor nem is az ételen, sokkal inkább a szervírozáson van a hangsúly!
Ha például a csemeténk nem szereti a zöldségeket, semmiképp sem az a jó út, hogy tésztával vagy hússal tömjük. Bújtassuk el az ételben a számára nem kívánatos hozzávalókat úgy, hogy ne ismerje fel őket! Lehet, hogy egy adott élelmiszert a kinézete miatt, nem pedig az íze miatt nem szeret.
Hogy bemutassam nektek, mennyire nem bonyolult egy ilyen harapnivaló elkészítése, összedobtam három fogást, amelyben bemutatok egy – a már az előbb említett – „bújtatott” ételt, egy egyszerű reggelit, ami a tálalástól lesz izgalmas számukra, és egy desszertet, amin bemutatom, mennyire egyszerűen lehet dekoratív étellé varázsolni egy pár perces édességet úgy, hogy így sem töltöttem vele öt percnél többet.
Egérke reggelire
Ha a gyerkőc nem szeret reggelizni, akkor is diktáljatok bele néhány falatot. Egy egyszerű pirítós is elég, némi zöldséggel és sajttal kiegészítve. Na de nem ám akárhogyan! Rendezgessétek el szépen a tányérján a lehető legmókásabb módon a hozzávalókat!
Csak zárójelben jegyzem meg, az sem mindig jó, ha túl cuki lesz a végeredmény, mert fennáll a veszélye, hogy emiatt nem lesz hajlandó elfogyasztani az ételt a gyerkőc!
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Én például levágtam egy háromszöget a sajtból, majd készítettem neki paprikafüleket, újhagyma farkincát, szemeket koriandermagból – ehelyett persze lehet használni mustár- vagy szezámmagot is, majd ketchupból cseppentettem egyet az orra helyére, és már kész is volt az „egeres” szendvics.
Béka és tavirózsa ebédre
A palacsintát minden gyerek szereti, néha érdemes tehát kipróbálni belőle a sós változatot is – hátha bejön neki. A tésztájába számtalan dolgot elrejthetünk, például spenótot, brokkolit, és egyéb zöldségféléket is – amiket amúgy nem enne meg a csemete.
Én egy cukkinis-petrezselymes amerikai palacsintát készítettem, amibe még cseppentettem pár csepp jóféle tökmagolajat is. És ha már ilyen zöldre sikerült a palacsinta, gondoltam milyen más formát is süthetnék belőle, mint békát, egy pár tavirózsalevéllel körítve, illetve baconrózsákkal tálalva.
Ha elkészítettétek a palacsintatésztát, tegyétek egy zacskóba, vágjátok le a zacskó sarkát, így már könnyedén tudtok majd rajzolni vele a tepsiben. Jöhetnek a különféle állatok, növények és egyéb figurák.
Nem kell megijedni, ha elsőre nem sikerül! Gyakorlat teszi a mestert, a gyerekek pedig – még ha nem is lesz tökéletes a végeredmény, akkor is – értékelni fogják szárnypróbálgatásaitokat.
Giliszták desszertnek!
Ennél egyszerűbb és mutatósabb desszert, ennyi idő alatt, tuti nem létezik. Szuper öko-bio mamik most NE figyeljenek!
Az egyszerűség kedvéért most nem házilag készítettem a pudingot, hanem vásároltam. A dobozból pedig egyenesen egy kis tálkába kanalaztam, majd mozsárban összetörtem egypár szem kekszet, és rászórtam a csokipudingra. Letéptem egy mentaágacskát, beletűztem a puding közepébe, majd elhelyeztem a „cserépben” néhány kedves kis kukac gumicukrot.
Oké, nem mondom, hogy a legegészségesebb desszert, de most nem is ez a lényeg, hanem az inspiráció. Hiszen készíthetitek joghurtból, egy kevés kakaóval elkeverve, házi pudingból, teljes kiőrlésű keksszel megszórva. Ha szeretnétek, akkor pedig hagyjátok ki belőle a gumicukrot, de urambocsá' egyszer egy évben egy-kettő ilyen cukorka amúgy sem a világvége. Nem igaz?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
