Akinek a szeretetnyelve a főzés, annak valószínűleg eszébe sem jut lemondani szerettei gyomortáji kényeztetéséről. Aki viszont egész évben dolgozott, és a főzés nem kikapcsolódás, hanem nyűg a számára egy hajtós időszak után, annak valószínűleg megfordult a fejében: mi lenne, ha idén nem főznék karácsonykor, és szenteste étteremben vacsoráznánk?

Azok, akik szeretnek sokáig ébren lenni, ismerik az éjjeli nassolás gyönyöreit… Csakhogy az ilyenkor elfogyasztott „nasik” közül nem mindegy, hogy mit és mennyit eszünk. Nemcsak azért, mert az éjjeli túlevés teljesen hazavágja a diétánkat, de azért is, mert ha túlságosan leterheljük a szervezetünket, akkor nem leszünk képesek valóban kipihenni magunkat.

Nemcsak azért érdemes eljátszani a gondolattal, mert 2050 a nyakunkon van, hanem azért is, mert a becslések szerint addigra 10 milliárdan élünk majd a Földön. És mivel ennyi embert kell etetni, így nagy valószínűséggel óriási reformra kell számítanunk hamarosan, és olyan ételekre kell átszoknunk, amelyekre életünkben nem gondoltunk eddig.

Évekkel ezelőtt hallottam először a Diner en Blanc-ról, azaz a fehér vacsoráról. A gasztroflashmob azonnal felkeltette az érdeklődésemet, de mire feleszméltem, már le is késtem róla. Sebaj, gondoltam, amúgy sem áll jól a fehér, majd jövőre. Valahogy mindig szem elől tévesztettem ezt a különleges vacsit, amelyen a résztvevők tetőtől talpig fehérbe öltöznek, úgy örülnek az ételeknek, az italoknak és egymás társaságának. Fehér vacsora idén szeptember 9-én lesz Budapesten.

Mindegy, hogy épp van-e pasitok, ha igazi romantikus lelkek vagytok, sosem tudtok szó nélkül elmenni egy szerelmesen cuki fotó, helyszín vagy filmjelenet mellett. Az alábbi éttermek pedig annyira csodaszépek, hogy kit érdekel, ha szinglik vagyunk, ide bármikor eljönnénk!

Én személy szerint a legtöbb ételt késsel-villával fogyasztom. Még olyanokat is, ami az asztali etikett szerint helytelen lenne. Sokan furcsán is néznek rám, amikor előkapom az evőeszközt a pizzához, lángoshoz, tócsnihoz, vagy épp a hamburgerhez. Igen, tudom, hogy ez furcsa szokás, de inkább nézzenek rám hülyén a barátaim, minthogy tokától-bokáig zsíros, olajos vagy tejfölös legyek. De mi van akkor, ha épp étteremben ülünk? Ti tudjátok, mit mivel, és mi után illik elfogyasztani?

Ha vacsoravendégeket várunk, igyekszünk a lehető legjobban lenyűgözni őket főztünkkel és annak látványával. Nem volt ez másképp a Tudor házzal sem. Ha valami igazán izgalmas, látványos menüsorra vágytok az ünnepi vagy akár a hétköznapi asztalon, és van időtök, na meg persze kedvetek egy kicsit mókázni a konyhában, így csináljátok utánuk!

Vannak fotósorozatok, amelyek nem a szép színek, a tökéletes kompozíció, vagy a pillanatok mesteri megragadása miatt nevezhetők jónak. Egy igazán ütős képsor elgondolkodtat, hetek múlva is vissza-visszakúszik az agyba. A fotó tökéletlensége az élet valóságos, nyers, kegyetlen oldalát mutatja meg. A No Seconds című sorozat is ilyen, melyben halálsoron lévő rabok utolsó vacsoráit készítették el, és tették egy fotós lencséje elé. Mindegyik fotó egy rövid történetet mesél el a halálra ítéltekről, de az, hogy az elkövetett bűneiken túl milyen emberek voltak ők valójában, csak a mi fantáziánk és a fotók segítenek feltárni.