Léteznek olyan gyerekek, akik képesek átaludni az éjszakát? Sem a gyerek, sem ti nem aludtatok egy jót hónapok óta? Nyugalom, nem vagytok egyedül, ráadásul egyszer ez az időszak is elmúlik! Ezúttal „sorstárs” mamik mesélnek alvásról, altatásról és kialvatlanságról!
Azt hiszem, ezt a cikket ildomos azzal kezdeni, hogy lassan 1,5 éve nem aludtam egy jót. Alszom, de egyhuzamba két óránál többet sosem: a terhességem végén a nagy hasam és a nyári hőség nehezítette a pihenést, a kislányom születése óta eltelt 10 hónapban pedig az éjszakai szoptatások. És persze szinte minden héten megkapom, hogy nem normális, hogy ilyen idősen még ennyit eszik éjjel, hogy ennyiszer kel, hogy biztos éhezik, és hogy:
az én gyerekem az első hónaptól átalussza az éjszakát!
Na, de hogy ne csak panaszkodjak, elárulom, nagy szerencsém van, mert ugyan Bora baba 2-4-szer kel enni éjjel (növekedési ugrásnál, mozgásfejlődési lépcsőnél, fogzásnál néha gyakrabban is), de eszik és alszik tovább. Félálomban szopizik, majd zsupsz, vissza az ágyba és alvás – így legalább altatással nem töltök órákat éjjel. Ennek ellenére persze fárasztó 2-3 óránként felkelni az ágyából és etetni, nem vagyok túl kipihent.
Altassátok a gyereket úgy, mint Katalin hercegné!
Hogyan vethetünk véget annak a mindennapos harcnak, ami az esti altatást kíséri? Hogyan altassuk el egyszerűen a gyerekünket? A kulcs a mese, ami mindennél fontosabb. És 2015-ben egy bizonyos meséről beszél az egész világ – vagyis az a fele biztosan, amelyik esténként altat.
Hogy melyik ez a mese? ITT mindent elmesélek!
Amikor mamikkal beszélgettem ezúttal az átaludt éjszakákról, egyik megszólalónk, Annamária egyből azt a kérdést feszegette:
vajon mi számít átaludt éjszakának?
„Egyesek szerint az is annak számít, ha csak felébred, szopizik és alszik is tovább! Igaziból alszik, csak álmában kicsit szopik is néha” – mondja Annamária, de akkor az én gyerekem is átalussza, és dicsekedhetek? A szemem alatti táskákkal nem így érzem.
Hinta, YouTube és reggelig alvás
Tekláéknak pár hetesen voltak altatási nehézségeik, amit végül egy eszközzel és egy módszerrel oldott meg az első gyerekes anyuka: „Beszereztük az Adamo hintát, erre szoktam mondani, hogy ez minden fillért megért. Ebben alszik el azóta is. Ezzel párhuzamosan kezdtem el a babamasszázs elsajátítását a YouTube-ról.” A dolog pedig olyan sikeres volt, hogy azóta kislányuk, Mari este tíztől reggel hatig általában egyfolytában durmol.
Álmatlan éjszakák és a rideg valóság
Anna a másik tábort erősíti: „Az első gyerekem nemhogy az első héttől, de még a kistesó születése után sem aludta át az éjszakákat. Az első gyereknél 16 hónaposan hagytam abba a szopiztatást és sokkal jobbak lettek az éjjelek. A szopi nagy kulcs volt, de nem hagytam volna abba hamarabb, csakhogy aludjak végre” – mondja, majd hozzáteszi: nem szokta elmondani más friss anyukáknak a történetüket:
Jobb nem tudni, esetleg mi vár rájuk is! Csak elkeseríteném őket.
Bálintnál én sem keltem ilyen sűrűn, de tény, ő gyakran kapott tápszeres kiegészítést, sőt éjjelre úgynevezett „jó éjt tápszert” is használtunk, ami kalóriadúsabb, nehezebb volt, így a gyerek jobban aludt tőle, később lett éhes. Nála nem volt zökkenőmentes a szoptatás, de mivel Boránál az, eszem ágában sem lenne csak pár nyugodt éjszakáért cserébe anyatej helyett műanyaggal etetni.
Ha a szoptatásról van szó, a valóságra nem lehet felkészülni
„A jó anya szoptat. Szoptatni mindenki tud.” Ez az a két alapállás, amivel egy magyar anyuka a leggyakrabban találkozik. Az, hogy ez a két állítás mennyire káros lehet az anyukák és így a babák számára is, arról sokkal kevesebbet hallani. A VOUS szerzői között van két kismama is, akiket arra kértem, beszéljenek a leendő anyukáknak a szoptatásról, annak szépségeiről és nehézségeiről egyaránt. Őszintén.”
A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok!
Miért „romlik” el a jó gyerek?
Gyakori egyébként, hogy egy-egy jó alvó gyerek egyszercsak „elromlik”, de persze mindennek van oka. Engem egy-egy, a szokásosnál is zűrösebb éjszaka után mindig megnyugtatott a védőnőm: vannak olyan fejlődési szakaszok, amik összezavarják a babák éjszakáit. Ilyen például a mozgásfejlődés – a fordulás, a mászás vagy a felállás. A babák hajlamosak éjjel, félálomban is gyakorolni, ilyenkor az agyuk képtelen leállni, akárcsak a miénk, felnőtteké, amikor egy-egy munkán rágódunk még éjjel is.
Az alvást ugyanígy megzavarhatja egy fogzás vagy oltás is. A lényeg, hogy ne legyenek elvárásaink: „Örüljön egy átaludt éjszakának, de ne szokjon hozzá, Lilla!” – visszhangzik a mai napig kedvenc védőnőm mondata a fülemben, ami egyébként a gyereknevelés minden területére igaz:
örüljetek a jónak, de ne szokjatok hozzá!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
