Amikor elkezdődik a hozzátáplálás – körülbelül 6 hónapos korban –, akkor még anya ügyel mindenre. Biopiacról veszi a zöldségeket, forralt vagy éppen babavizet ad, és a legjobb hentestől szerzi be a husit.
„Elkezdtük a hozzátáplálást 6 hónaposan, de a fiam hallani sem akart róla. Nekem meg meggyőződésem volt, hogy biológiailag akkor érik meg az evésre, ha már vannak fogai. 11 hónaposan kinőtt az első fog, és azon a héten le is csúszott az első normális adag kaja. Persze az már nem püré volt, azt a projektet feladtam elég hamar a visszautasításra való tekintettel” – erősíti meg a ma már 3 éves Mór anyukája, Anna, hogy nem minden gyerek áll készen félévesen a hozzátáplálásra.
Az evésből nem szabad kényszert csinálni – hozzátáplálás alapfokon
Mikor kezdjünk az anyatej mellé hozzátáplálni? Mivel kezdjük? És hogyan? Ezernyi kérdés, ami minden kezdő anyuka fejében felmerül. Utánajártam, és mindent kiderítettem a hozzátáplálásról egy szakértő védőnővel. A cikket ide kattintva elolvashatjátok, és letölthettek egy szuper hozzátáplálási táblázatot is!
Nem állítom, hogy valaki nem marad a gyereknevelés végéig a biokajával kikövezett úton, de valljuk be: a legtöbben fokozatosan lazítunk a szabályokon, még akkor is, ha a napi zöldség- és gyümölcsbevitelre és a kiegyensúlyozott táplálkozásra továbbra is figyelünk.
A nagypapa és az első falat csoki története
A fiammal 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, és szerencsére a hatalmas kerttel rendelkező nagypapámnak köszönhetően sokszor evett frisset és természeteset – még ha nem is biót. Kezdetben még lekvárból is olyat kapott, amit gyümölcscukor hozzáadásával mi magunk főztünk anyukámmal.
Mivel a szoptatás egy küzdelem volt Bálinttal, ezért a hozzátáplálással tempósan haladtunk, neki mindegy volt, csak tömhesse a kis buksiját. Elég hamar, körülbelül 9 hónaposan el is hagyta az anyatejet. Valamikor itt a 9 hónap után, de még az első szülinapja előtt nyáron történt, hogy a szüleimnél nyaraltunk, amikor azt vettem észre, hogy Bálint az utolsó falat Sport szeletet tömi magába, apukám meg ott áll mellette.
– Csokit adtál neki?
– Igen, de csak egy fél Sport szeletet. Miért, nem szabad?
– MÉG SOHA ÉLETÉBEN NEM EVETT CSOKOLÁDÉT!
Szóval így történt, hogy Bálint egy fél Sport szelettel bevezette a csokoládét és az édességet a fogyasztható kaják palettájára. Innentől kezdve persze nem mindennap, de azért egyszer-kétszer kapott édességet módjával.
Cukormentes szülinapi torta? Ááá!
A kétgyermekes anyuka, Anikó kihangsúlyozza az első és második gyerek közötti különbséget is: míg nálunk a nagypapa volt a csokiosztogató, addig náluk a nagytesó kínálta meg a kicsit:
„A nagyobbik fiam másfél éves kora körül evett csokoládét, a kisebbik körülbelül féléves volt, mikor a tesója kedvesen megkínálta, ő pedig lelkesen elszopogatta az első falatkát.”
Ha pedig édességfogyasztás, akkor nem mehetünk el szó nélkül a születésnapi torták mellett sem. Sokak az első tortát még cukormentesen vagy éppen sok-sok gyümölccsel készítik, hát ez nálunk nem volt így (főleg a Sport szeletes akció után nem volt értelme). Bálint első szülinapi tortája egy hagyományos csokitorta volt.
A tortákban utazó Nikiéknél szinte elkerülhetetlen az édesség: „Hát, nálunk ez kicsit speciális a torták miatt. Nincsenek igazi szabályok, de csak jó minőséget kap, azt is módjával.”
Zéró tolerancia van érvényben
„Az édességek tekintetében eleinte nálunk zéró tolerancia volt, nagyon szerettem volna az édességeket minimalizálni. Aztán egy idő után túlnőtt rajtam a dolog, rengeteg édességet eszem, nem akartam szájhős lenni. Azóta mértékkel, de kap bármit, amit kér, kivéve a nagyon hardcore cukororgiát, például gumicukrot vagy nyalókát” – vélekedik Anna, aki hozzám hasonlóan nagyon édesszájú.
Nálunk mindig természetes volt, hogy a kedvenc csokinkból napi egy ott várt minket a kamrában, a nem édesszájú anyukám erről mindig gondoskodott.
Persze szerencsére az alkatunk is olyan, hogy ez nem látszik meg rajtunk, és emellett fontos volt, hogy aktívan töltöttük el a szabadidőt. Éppen ezért nem tartom fairnek, hogy édesszájúként a gyerek(ek) elől bújkálva tömjem magamba a csokoládét és édességet. Inkább én is módjával eszem, de a gyereket nem zárom ki belőle.
Tűzoltásképp jöhet a hamburger!
Azt igazából nem tudom megmondani, hogy milyen idős volt, amikor először evett gyorséttermi kaját. Persze nem sűrűn, de van, amikor úgy adódik egy rohanós nap során, hogy más nem fér bele, az éhenhalástól meg mégis meg kell védeni a családot, egyébként is az éhes férfiaknál nincsenek nagyobb szörnyek. Még mindig jobb egy kis gyorséttermi kaja, mint az ideg-összeroppanás, amit két éhes és emiatt hisztis pasi miatt kapnék. Ezt egyébként Anikó is megerősíti: „Eszünk gyorsétteremben, körülbelül havonta egyszer, tűzoltásképpen. Mikor sok az intéznivaló, úton vagyunk, a gyerek éhes, és várni nem tudunk, vagy annyi a cipelnivaló, hogy nem tudom már hova pakolni az útra való kaját.”
