Fogadok, hogy ti is imádjátok a Hamupipőke-sztorikat! Amikor a gazdag és rettentő sármos herceg beleszeret az egyszerű lányba, akinek szegényes ruhái mögött is meglátja a szépséget, nem törődve a társadalmi státuszuk közötti szakadékkal, elveszi őt feleségül, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
A modern kor is tele van rangon aluli (vagy felüli, nézőpont kérdése) házasságokkal, a könyvek lapjain, a filmvásznon, de a való életben is találkozhattok ilyen történetekkel – éppen közkedveltségük miatt kapják fel ez utóbbiakat. Az Alkonyatban a szexi, halhatatlan, szupererővel bíró vámpírfiú beleszeret a teljesen jellegtelen Bellába, A szürke 50 árnyalatában hasonló a felállás, csak itt a milliárdos szexi szadista és unalmas bölcsészlány között dúl a "lámúr".
A rangon aluli házasság, amit a lányregények alapján erénynek tarthatnánk, ami oly nemesnek és romantikusnak tűnik, valójában komoly probléma volt a történelem során. Az ókortól egészen a nemesség megszűnéséig nemcsak Európában, de a világon majdnem mindenhol megvoltak a társadalmi kasztok, amik között nem nagyon lehetett átjárni még házasság útján sem.
Létezik-e ma még valójában rangon aluli házasság? Létezik, legalábbis sokak szerint, csak éppen elsősorban nem vagyoni, hanem kulturális kérdésekben nyilvánul meg.
Mit szólnátok hozzá, ha a család szeme fénye, a summa cum laudéval diplomázott fiú (mondjuk a tesód) egy közepesen érettségizett, nem túl ambiciózus lánnyal állítana haza, azt állítva, hogy megtalálta benne a nagy Ő-t? Vagy mit gondoltok, hogy fogadná a baráti társaságotok az új fiútokat, aki szakközépben végzett asztalosként? És ti hogy éreznétek magatokat szerelmetek baráti körében?
Értetlenkedés, szégyenérzet és konfliktus?
Ha nagy a különbség az iskolázottság szintjében, az könnyen járhat együtt nagyon eltérő szociális háttérrel, szokásrendszerrel, érdeklődési körrel is, ez pedig könnyen értetlenkedés, szégyenérzet és konfliktusok táptalaja lehet. És ez nem csak egyirányú, tehát nemcsak az alacsonyabb végzettségű érezheti magát rosszul a saját helyzete miatt, de a magasabb iskolázottságú fél felé is irányulhatnak ellenséges megjegyzések a másik családja, barátai felől. Elvégre a különböző szociális és kulturális háttér más dolgokat tart értékesnek. Lehet, hogy ti kenitek-vágjátok az ókori filozófusok nézeteit, de ha a párotok anyukája megkér, hogy segítsetek neki borsót fejteni, akkor bajban vagytok. (Nem akarunk azért általánosítani: a kettő nem zárja ki feltétlenül egymást!)
Lehet-e jövője egy ilyen kapcsolatnak, kitarthat-e a szerelem?
Természetesen igen, hiszen egy embernek nem az iskolai végzettség a fő értékmérője. Viszont fontos az eltérő háttér és szokások miatt, hogy mindkét félbe szoruljon egy jó adag türelem és nyitottság, ami segít neki megérteni a másik világát. Jó, ha a különbségek rejtegetése, tagadása helyett nyíltan beszéltek erről, és az ebből fakadó komplexusaitokról. Beszélgessetek egymással a gyerekkorotokról, a tapasztalataitokról, tekintsetek úgy egymásra, mint idegenvezetőre, és legyetek turisták egymás világában! Izgalmas lehet jogászként szembesülni az esztergálás tudományával, ahogy fordítva is.
Vegyétek észre, hogy ugyan az eltérő háttér sok konfliktusra is okot adhat, de legalább ennyire gazdagítja is a kapcsolatotokat a két alapjaiban különböző tudásbázis.
Egymás családjában legyetek figyelmesek, igyekezzetek elfogadni a ház szokásait, de nem kell megjátszanotok magatokat, ha valamit nem tudtok, nyugodtan kérdezzetek. Bízzatok egymás baráti körében is, ha látják rajtatok, hogy boldoggá teszitek a barátjukat, akkor senki nem fogja kifogásolni a létező vagy épp hiányzó papírjaitokat.
