A hűtlenségnek már a gondolata is sokkoló lehet. Miért is? Mi történik a felekkel, amikor kiderül a turpisság? Mit éreznek belül, ott legbelül igazán?

Könnyen lehet, hogy már ti is átéltétek a déjà vu egyszerre izgalmas és ijesztő élményét, amikor egy új esemény során egyszer csak belétek hasít a gondolat: ez már megtörtént velem! Ilyenkor lázasan elkezdtek kutatni az emlékezetetekben, hogy mikor, hol élhettétek át ugyanezt – de általában nem találtok semmilyen valós emléket a múltban.

Ha alapvetően nincs is semmi gond a külsőnkkel, néha érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk túl vonzóak mások számára. Elsődlegesen önmagunkat kell rendbe tennünk, hogy kifelé is a magabiztosságot sugározzuk, hiszen aligha van dögösebb annál, mint, aki tisztában van önmagával, elfogadja és szereti saját magát. De mi van akkor, ha bevethetünk egy kis trükköt is, hogy fokozzuk a felénk irányuló vonzalmat?

Még ma is értetlenül áll sok szülő a gyereke meghökkentő magatartása előtt. Önkielégít a kicsi? Mi ez a lázas matatás a paplan alatt? Miért csinálja? Kitől tanulta? Ki mutatta meg neki a tiltott gyümölcs édességét?

Miért szeretünk valakit? A pszichológia mai állása szerint azért, mert „rímel az ösztöneinkre”, vagyis arra a tudat alatt elraktározott képre, amely talán fogantatásunk első pillanatától formálódik bennünk, s amelyre a társadalom elvárásai és a szocializáció is rányomta a bélyegét. Ennek tünetei persze sokfélék lehetnek.

Miért olyan gyakori, hogy sokan belerokkannak egy-egy munkahelybe, mégsem hagyják ott? Ilyen esetben általában a személy jelzi a közvetlen környezetének a nehézségeit, mégsem képes a változtatásra. Olvasói levelünk választ ad erre az ellentmondásra.

Nem titok, hogy a fordított pszichológia a meggyőzés egyik kifejezetten sunyi hatásos eszköze, amivel rávehetjük az embereket arra, hogy pontosan azt tegyék, amit mi szeretnénk. És hogy mi kell hozzá? Csak annyi, hogy éppen annak a szöges ellentétét kérjük tőlük! Izgalmasan hangzik, igaz?