A szociális alkoholfogyasztás olyan mértéket öltött az elmúlt években a környezetemben – és szippantott be engem is –, hogy egyszer csak arra eszméltem: nem telik el úgy egy hét, hogy valaki ne hívna valamilyen alkalomból meginni egy pohár frissítőt.

Eldöntöttem, hogy nem iszom alkoholt legalább egy hónapig. Gondoltam, a többit majd meglátjuk. Elég extrovertált ember vagyok, folyamatosan szükségem van az új ingerekre és a világmegváltó beszélgetésekre, ezért az nem volt opció, hogy a szociális életemen is jelentősen változtassak csak azért, mert nem fogyasztok alkoholt.

Az egész onnan indult, hogy a különböző társaságokban, akikkel találkozom, egyre többen kezdtek mindenféle diétába az orvosaik kérésére, és ez elgondolkodtatott. A rohanó életvitelemmel, állandó 150 százalékon pörgéssel és a 10 kilós fotóscuccal a hátamon amúgy sem vigyázok annyira az egészségemre.

De mi lenne, ha legalább arra odafigyelnék, amin változtatni szeretnék? Mert a pörgésből nem adok lejjebb.

Így jött a több sport, kevesebb alkohol ötlet. Először csak egy hónapot terveztem, de annyira sok pozitív hatást éreztem magamon, hogy kitoltam karácsonyig a határidőt, akkor lesz két és fél hónap. Aztán majd meglátjuk.

Az elején a társas nyomástól féltem a legjobban. Az elmúlt években bármikor volt olyan, hogy valaki alkoholmentes italt kért a társaságban, a többiek rárivalltak, hogy ha nem vezet az illető, akkor ugyan „mi a kifogás?” Egyéb beszólásokat már a többiek is összegyűjtöttek a szerkesztőségben – itt el is olvashatjátok őket.

Kifogás? Azt hiszem, értitek a problémámat. Szerencsére többnyire csalódnom kellett (valószínűleg azóta felnőttünk).

Volt olyan, akinek az volt az első kérdése, hogy „És te milyen diétát tolsz?”. Más azt kérdezte, hogy mi a probléma azzal, ha párnaponta megiszunk valamit, huszonévesek vagyunk. De 2-3 kérdés után már nem volt téma, és utána sem erőltettek rám semmit.

Kanyarodjunk egy kicsit vissza oda, hogy sok energiám van. Mindig így gondoltam. Éjfélkor hullaként estem az ágyba minden nap… egészen addig, amíg el nem kezdtem az alkoholmentes kihívást. Azóta ugyanis még a korábbinál is jobban bírom.

Ugyanannyi kávét iszom (sőt, néha direkt kihagyom a délutánit), ugyanannyi vitamint szedek, minden mást ugyanúgy csinálok, leszámítva a több sportot és ezt. Korábban öt különböző ébresztőórára tudtam csak felébredni, és ha fontos munkám volt kora reggel, akkor mindig aggódtam, hogy elalszom (sokszor még telefonos segítséget is kértem).

Régen sokat jártunk táncolni. Zsúfolt szórakozóhelyeken hering módjára ráztuk magunkat a legfrissebb slágerekre. A kihívás alatt rájöttem, én nem tudok és nem szeretek táncolni, a szórakozóhelyektől pedig egyenesen kiver a víz.

Pultosok, akik azt lesik, mennyit ittál, észreveszed-e, ha rosszul adnak vissza (mennyi pénzt hagytam így el korábban!), kanos kihaénnem arcok, akiknek a szövegétől még ittasan is falnak mész, hát még józanul. Hosszú, hosszú percek, amiket a DJ-be vetett hitem töltött ki, hátha a következő szám jobb lesz. Ugyanolyan arcok tömege.

Elég elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy ilyen helyen jól érezzem magam, kivéve, ha éppen egy szociológiai tanulmányon dolgozom.

Forrás:

Depositphotos

Az egyik legérdekesebb felismerést a bulik előtti beüléseken tapasztaltam.

Rájöttem, hogy ilyen szempontból is megvan az íve az estének: először megered a nyelvük, utána egyre hangosabbak, a végén már túlharsogva a másikat próbálnak egymásra erőltetni nézeteket, amelyek logikailag korántsem állják meg a helyüket. Néha van ez utáni fázis is, de azt már nem mesélem el. Olyan emberek, akiket nagyon szeretek, akikben bízom és akiknek a véleményére sokat adok. Érdekes és egyben ijesztő látvány. Vajon én is ilyen voltam? Költői kérdés.

Mesélhetnék még olyanokról, hogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben, fogytam, nincsenek kómás reggelek vagy szétcsapott gyomor, elvesztett vagy feleslegesen elköltött sok pénz, éjszakai értelmetlen zabálások, de akit érdekel, inkább próbálja ki.

Persze akadnak pillanatok, amikor hiányzik egy pohár finom szekszárdi, inkább az íze miatt. De ha ezt mérlegre teszem azzal a sok új, érdekes és nem utolsósorban egészséges élménnyel, amit kaptam, akkor nem kérdés, merre billen a serpenyő.