Napjainkban olyan sok témát boncolgatunk, amelyek a pozitív életmódra, önbizalomra és szépségre összpontosítanak. Azonban fontos olykor azokat a mélyebb rétegeket is felfedeznünk, amelyek megmunkálták azt, akik vagyunk. Most szeretném megosztani veletek a saját történetemet arról, milyen volt egy alkoholista szülő mellett felnőni.

Ideje nem leragadni annál a tévhitnél, hogy a pezsgő fogyasztása csakis ünnepek apropóján illik. Hiszen ez egy olyan beidegződés, amely teljes mértékben félrevisz és megfoszt minket megannyi csodás élménytől.

Szeretem a barátnőmet, mindennél jobban. Soha nem voltam képes még ilyen hosszú ideig kapcsolatban maradni, de félek, hogy ezt is el fogom baltázni. Ugyanis akárhányszor iszom, mindegy, hogy két sört, vagy tízet, fékezhetetlen vágyat érzek, hogy megcsaljam.

Az emberek nagy átlaga huszonévesen, egyetemista, na meg pályakezdő korában, randik, új kapcsolatok és szakítások hálójában nem éppen kerüli el az éjszakázást, a bulikat, na meg az alkoholt. A társadalmunkban fiatal felnőttnek lenni valamiért abszolút összekapcsolódik a piálással, amivel nincs is feltétlen nagy gond, ha az ember ismeri a határait – na de miért érné meg egy időszakos böjt a sörös-boros-pálinkás estékből?

Ezer féle trükköt lehet olvasni arról, hogy mi jó a másnaposságra, de egyik sem olyan hatásos, mint az alapos felkészülés! A legtöbbet a cudar macskajaj ellen még a buli estéjén tudod tenni!

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott életet éljek. A nyüzsgés, hajnalig tartó bulizások, az élvezetek káros szinten történő hajszolása volt a mindenem. Aztán egy egy napon minden megváltozott.

A szoptatás körül rengeteg tévhit és tiltólista kering, ilyen például, hogy ne igyunk kávét, vagy ne együnk egyáltalán k-val kezdődő ételeket... Ezek legtöbbje nem igaz, kávét például módjával lehet inni, és tiltólistás ételek sincsenek, de az igaz, mindent csak mértékkel fogyasszunk. Bor, mámor... napunk alkalmából a kérdés már csak annyi: vajon szoptatás alatt lehet-e alkoholt inni? És ha igen, mennyit, hogyan? Szükséges-e előtte fejni? Ezekre keressük a válaszokat.

Az emberek nagy átlaga huszonévesen, egyetemista, na meg pályakezdő korában, randik, új kapcsolatok és szakítások hálójában nem éppen kerüli el az éjszakázást, a bulikat, na meg az alkoholt. A társadalmunkban fiatal felnőttnek lenni valamiért abszolút összekapcsolódik a piálással, amivel nincs is feltétlen nagy gond, ha az ember ismeri a határait – na de miért érné meg egy időszakos böjt a sörös-boros-pálinkás estékből?