Most, hogy elmúltam négy hónapos, eldöntöttem: újabb teszt elé állítom anyát. Azt játsszom, hogy sehol sem érzem jól magam öt percnél tovább. Látnátok az arcát! Vegyük sorban, hogyan is szórakoztatom őt.

Például úgy, hogy most szopizni is uncsi. Na jó, néhány kortyot muszáj lenyelnem, hogy túléljem a napot, de aztán elkezdek mocorogni, sikítozni és sírni. Azt tudtátok amúgy, hogy milyen jó messzire el lehet húzni a cicit?! Nagyon vicces, bár szerintem anya ezt nem így gondolja, mert ilyenkor fura, sziszegő hangok jönnek ki belőle.

Aztán ott vannak az ujjaim. Juj, ezek az új kedvenceim! Még a cici sem kell, csak az öklöm! Tök fini. Úgy 1-2 percig. Aztán persze megint jöhet a cici. Ja, nem, mégsem, hiszen most sztrájkolok. Anya közben feláll a fotelből, csinál valamit, hogy sötét legyen a szobában. De én így is tudok ám rúgkapálni! Anya, mit csinálsz? Aztán lefekszünk az ágyra. Jé, itt a cici! Nyami! Ja, nem, most nem kééérek, anya, hát nem érted?! Megint visszahurcol a szobámba. Kapok friss pelust.

Aztán egy kis játék a földön. A kedvenc csörgőm és zenedobozom is előkerül. Szuper! Na, de várjunk csak: lerak a földre? Innen minden olyan fura és ijesztő. Nem tetszik, hahóóó! Zsupsz, már a pihiszékemben hintázgatok. 

Anya feje egyre furább. Dobok neki egy mosolyt, nehogy itt összetörjön nekem! Ez tetszett neki, de most meg eltűnt. Na, kár volt itt kedveskedni! Gyere visszaaa! Ne most pisilj! Ezt nem bírom ki sírás nélkül.

Jaj, de jó, itt vagyok a karjaiban! Énekelget is. Ki az a Bóbita, Bóbita, aki álmos? Hát én biztos nem. Mondom neeeeem! Óóó. Közeledik a babakocsi. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy beleraksz? Onnan nem látok ki, hányszor mondjam még?! Inkább ciciiiit! Mooost! Végre! Jé, itt az öklöm! Nem is vagyok éhes, nem akarok cicit. Anya, miért vágsz ilyen értetlen fejet? Anyaaaaaa…

Hurrá! Flórababa 4 hónapos! Szépen reagál dolgokra, nemcsak felismeri anyát és apát, de nagy vigyort is küld nekik. Nézelődik, nyúl a tárgyakért, átfordul hasról hátra és végre nem sír fürdetésnél. Már nemcsak egy kis tehetetlen csomagocska, aki csak szopizik, alszik és sír, hanem érdeklődik a világ iránt és az érzései kiülnek az arcára.
Szóval kimondom kerek-perec: nemrég kezdtem el tényleg élvezni az anyaságot!
Aztán a derűre jött egy kis ború: beköszöntött a cicisztrájk. Vagy franc se tudja, mi ez. Flórababa mostanában nagyon nyűgös, sírós a cicin és úgy egyébként. Úgyhogy ismét elindult a tippelgetés (mert biztosra nem tud menni az ember), hogy vajon mi az oka ennek. Ez a tudatlanság és tehetetlenség elég kimerítő, mondtam már? Nos, íme, a lehetőségek: 

Akad még egy rakat homeopata-guru és ajánlják az aromaterápiát is.
Nektek van valami tuti csodaszer, ami bevált? 

Addig is megtanultam például szoptatás közben meginni a reggeli életmentő kávém és bekapni egy kiflit, babakocsival WC-re járni, másfél perc alatt megebédelni, miközben teli szájjal népdalokat énekelek, villámgyorsan letusolni, sokszor kétszer másfél órás éjjeli alvással túlélni a napot, 30 centin is „kényelmesen” feküdni az ágyban, és bal kézzel ringatni, amíg jobb kézzel bepötyögöm a cikket a mobilomon nektek.