Képzeljétek, anya néha-néha veszi a bátorságot és eltűnik mellőlem. Onnan tudom, hogy valahová készülődik, hogy szopi után odanyom apa kezébe, inkább az ő vállát büfizzem le, ő meg már ott sincs. Olyasmit szokott mondani, hogy intelligens női programra megy. Hát ezt nem tudom, mit jelent. Talán könyvtár? Ha igen, és majd nagy leszek, én is sokat szeretnék oda járni. Mert amikor anya végre hazajön, mindig olyan más.

Sziasztok! Büszkén jelentem nektek, hogy új hobbim van! Na, mi ez? Kitúrom a szüleimet az ágyukból. Főleg apát. Hehe. Rossz hírem van számukra, úgy érzem, ez hosszú távú szerelem lesz. De esküszöm, én nem tehetek semmiről. Apa szerint anya a hibás...

Most visszaveszek kicsit a huncutságomból és tök komolyan arról szeretnék mesélni nektek, hogyan választottam ki anyát és apát. Mert bizony én szemeltem ki őket magamnak tavaly július környékén, hogy a szüleim legyenek. Milyen szerencsések! Pláne, hogy irtó jól viselkedtem végig anya pocakjában. Aztán kicsit megvicceltem őket és előbb érkeztem. Tiszta káosz fogadott kint. Mondom is a részleteket.

Sziasztok! Itt egy büszke négy hónapos jelentkezik! De nehogy azt higgyétek, hogy ezzel minden sírásnak, nyöszörgésnek és ébrenlétnek vége lett! Hah, ezt maximum csak anya remélte. Nem, nem, nem. Jelentem, új időszak kezdődött: a semmi sem jó. Elmondom csak nektek, mi a szitu.

Anyut és aput elküldtem egy kicsit szabadságra. Kéthetes melómba került (sírás, sok sírás, még több sírás, nem alvás, nyűgösség), mire anya eljutott odáig, hogy elhívta hozzánk a nagyit. Végre nem csak az ő uncsi fejüket kell néznem! Gyorsan elmesélem, miért imádom, ha itt van nálunk a nagyi.

Eszembe jutott, hogy még el sem meséltem, hogyan lettem Flórababa. Pedig érdekes sztori. Az, hogy már a születésem előtt rólam beszélt az egész család, természetes. De a fene se gondolta, hogy ilyen nagy port kavarok a nevem kapcsán. Anya ilyenkor mérges volt, a nagyi megsértődött, apa letojta, én meg csak kuncogtam. Figyeljetek csak!