Olyanról gyakran hallani, hogy a férfiak túl lusták védekezni, vagy pusztán önös érdekből, hogy nekik kényelmesebb legyen, leveszik aktus közben, de olyanról, hogy egy nő tiltsa meg, még sosem fordult elő velem.

Még én sem hinném el, ha nem velem történt volna, de igaz. Az egyik randipartnerem jól összepiszkolta a lepedőmet, és nem a dögös értelemben…

Kevés jobb program van a randinál, kivéve, ha a partnered úgy viselkedik, mint egy őrült!

Ha az unalmas és elkerülendő eljegyzésekre gondolunk, általában a karácsony jut eszünkbe, mivel ilyenkor a sok ötlettelen férfi úgy dönt, hogy ideje megkérni szerelmük kacsóját. Már ez önmagában óriási fantáziátlanságra utal, de lehet ezt még fokozni rossz értelemben!

Szerelmi karrierünk elején legtöbbünk fejében olyan kép él a nagy egymásra találásról, hogy a nagy Ő majd meglát, felismer, és odajön hozzánk. Igen ám, de a valóságban lehet, hogy épp nekünk kell megtenni az első lépést és leszólítani a másikat. Így már kicsit nehezebb, igaz? Hiszen közel kell kerülni a másikhoz, jól jönne valami izgalmas téma, és bizony azt is jó lenne megtudni, hogy szingli-e?!

Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amiket legszívesebben meg nem történtté tenne, vagy legalább elfelejtene. A minap ismét gyarapodott ez a listám, amit remélhetőleg pár év múlva már nevetgélve fogok elmesélni, de most azért még fáj. Ennek apropóján jött az ötlet, hogy gyűjtsek csokorba néhány kellemetlen emléket – szigorúan terápiás írás céljából.

Biztos a te fejedben is megjelennek sztereotípiák, ha a középiskola diáktípusairól esik szó. A cicababa, a sportolófiúk, akikért mindenki epedezik, a kedves, ám középszerű lány, aki valójában csodálatos, ám ezt csak igen kevesen veszik észre…

Vannak olyan helyzetek, amikre bizony nem mindig tudunk megfelelően reagálni. Utána pedig jön az önostorozás, hogy hogyan is mondhattunk ekkora hülyeséget. A pénzkérdésekkel is ez a helyzet: nagyon sokszor tudunk kínos helyzetbe kerülni a gonosz fizetőeszköz miatt.