…állj, állj, állj! Most egy tinivígjátékról vagy a való életről beszélünk? Oké, tudjuk, a te első elképzeléseid is a Bajos csajok, a Neveletlen hercegnő vagy éppen a High School Musical című “filmopuszok” alapján születtek a középsulival kapcsolatban. Ezzel csak egy baj van – már ha ezt bajnak lehet nevezni – a valóság (pláne Magyarországon) nem egészen ilyen.

A legtöbb tinimozi középpontjában az iskolai hierarchia, és annak megdöntése áll. A szereplők között okvetlenül megtaláljuk a “menőket”, akik általában állati vonzóak, szép külsejükhöz azonban érzéketlen és rosszindulatú személyiség társul. (Ha kicsit mélyebb az alkotás, esetleg kapunk valamiféle háttérsztorit arról, hogy miért is váltak ilyen kegyetlenné ezek a huszonöt évesnek tűnő tizenhat évesek.)

Mégis mennyi köze lehet egy filmnek a valósághoz?

Forrás:

Unsplash

Ugyanígy elengedhetetlen szereplők a stréberek / csúnyácskák / rossz anyagi hátterű diákok, akik legtöbbször pont az első csoport ellenpontját személyesítik meg humoros és jószívű személyiségükkel. A főszerepben pedig természetesen az átlagos diákot találjuk, aki kétségbeesetten igyekszik megoldani a legfőbb dilemmát: váljon menővé vagy kerüljön perifériára a “lúzer” barátai miatt.

A forgatókönyvírók persze okkal alakítják ezt így: nyilvánvalóan a legtöbben ilyen módon tudnak majd a főszereplővel azonosulni. De mi is a baj magával az elképzeléssel a való élet szempontjából? Az, hogy a felsorolt karakterek a valóságban nem léteznek.

Egyrészt az anyagi biztonság vagy a szép külső egyáltalán nem garantálja, hogy valakinek sok barátja legyen, ahogyan azt sem, hogy rosszindulatú és kegyetlen emberként viselkedjen. Eleve: nincs olyan ember, aki kizárólag pozitív vagy kizárólag negatív tulajdonságokkal bírna. Másrészt az sem kőbe vésett törvény, hogy egy jó tanuló nem lehet népszerű.

Több dolog is meghatározza a népszerűséget.

Forrás:

Canva

Jó, persze, joggal szegezheted nekünk a kérdést: “De hát akkor min múlik?” Azt senki sem tagadja, hogy létezik hierarchia az iskolában, azonban korántsem olyan intézményes jellegű, ahogyan azt a filmek ábrázolják. A hierarchia többnyire az egyes osztályközösségben, esetleg évfolyamokon belül alakul ki (hiszen ezek az emberek ismerik közelebbről egymást), és az a remek hírünk van, hogy egyáltalán nincs recept hozzá.

A népszerűségünket az határozza meg, hogy milyen mértékben képviseljük a csoport által meghatározott értékeket. Azt, hogy melyek ezek az értékek, pedig maga az adott csoport vagy osztály dönti el az alakulása folyamán – ebben segíthet egy jó osztályfőnök is. Elképzelhető, hogy valahol “cikinek” számít, ha sokat olvasol, máshol pedig éppen ezzel vívhatsz ki magadnak komoly elismerést.

Végezetül tehát elmondhatjuk, hogy nem érdemes a filmek által közvetített minták alapján gondolkodnunk, ha az iskolai életről van szó. A való világ sokkal változatosabb – és sokkal nagyobb ráhatásunk van a “szabályokra”, mint azt gondolnánk.

Buzás Boglárka