Egy apró kutyus az életet jelentheti számunkra, egy biztos bástyát a mindennapok során. Feltétel nélküli szeretete és irántunk érzett öröme más színben láttatja a világot. Legfőképpen szeretni tanít.
Charlie, a keverék tacskó
Barátnőm, Lilla kutyája, nevezetesen Charlie pont ilyen volt. Életének utolsó éveiben találkoztam vele, és rögtön feltűnt, milyen különleges személyisége van. Érezni lehetett a jelenlétét, akkor is, ha nem láttam a lakásban. Róla mesélek most nektek. Egy igazi tacskószerelemről.
Charlie már életének kezdetén egyedi sorsot vállalt. Farfekvéssel jött a világra, így Lilla édesapja segített neki kibújni a szülőcsatornából. Ezzel a nehézkes születéssel azonban Charlie utat tört a többi kutyusnak is, tudniilik öten voltak testvérek.
Csak kan kutyát ne!
Lilla azokban az időkben kapta imádott tacskóját, amikor egyéb körülmények miatt sokat volt egyedül. Édesanyja beleegyezett a kutyatartásba, egy kikötése volt: elsőszülött és kan kutyát ne!
A szeretet persze nem ismer szabályokat, és Lilla az elsőszülött, kan kutyát vitte haza.
Az új családtag, a hörcsögméretű aprócska kutya sokszor piszkított a lakás különböző pontjaira, a helyzetet pedig 13 éves gazdájának kellett megoldani. Így hát Lillára rögtön rá is szakadt az érzés, szinte pánikba esett, mit jelent felelősséggel lenni egy életért.
Megkeresem a gazdámat!
Lilláék időközben néhány utcával feljebb költöztek, egy kis lakásból családi házba, amelyet viszonylag sűrű kerítés véd. Épp tettek egy kört az újabb dobozokért, már visszafelé tartottak a házhoz, amikor Lilla édesanyja észrevett egy elsuhanó fekete árnyat, és furcsa érzés kerítette hatalmába. Hamarosan észrevette, hogy Charlie rohan az úton. Utánuk. Valahogy kiszökött a kerítésen, és mivel mindig az imádott gazdijaival akart lenni, útnak eredt. A szag után nem mehetett, hiszen autóval voltak, talán emlékezett az útra, de még inkább a szíve vezette imádott gazdijai után.
Öntudatos és ragaszkodó
Charlie nem volt bújós fajta, kiskorában megunta, hogy a barátnők dögönyözik.
Csak akkor lehetett szeretgetni, ha ő is vágyott rá.
Azonban ha Lilla szomorú volt, rögtön megérezte, és odament hozzá, az orrával bökdöste és az ölébe feküdt.
Charlie szívbillentyűzavarral született, amely öreg korára sok rosszullétet, fulladást okozott neki. Egy látogatás alkalmával az állatorvos is azt mondta, hogy már csak néhány napot tudna adni a kutyának. Lilla meghozta a szívfacsaró döntést: elengedi kutyáját, megszabadítja őt szenvedéseitől. Megköszönte az életét, és mindazt, amit tőle kapott. A ház mögött temették el Charlie-t, két orgonabokor között; a kis domb tavasszal nárcisz és jácint virágokba borul. Lilla édesanyja egy téli napon hátrasétált, és két pipacsot talált a síron. Este odaadta Lillának: „Charlie küldte”. Lilla kedvenc virága a pipacs.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
