A fürdőszobába megy, előveszi a neszeszeres táskáját, ami tele van krémekkel. Elvégre nőből van, muszáj, hogy adjon magára, de nem a legdrágábbakat veszi, nehogy azt gondolják, túl sokat foglalkozik a külsejével. Feltesz egy leheletnyi sminket, ami elég természetesnek hat, de azért látszódjon is, hogy van rajta. Kiválasztja a ruhát, amit a munkába fog felvenni. Csinosnak kell lennie, de nem túl csinosnak. A dekoltázs nem feszegeti a határokat, de mivel még is van, ezért egy kicsivel hosszabb szoknyát vesz fel – kompenzálásként.

Elkészíti a reggelijét, és a férjéét is. Milyen nő lenne, ha nem gondolna a párjára is? De sietnie kell, ezért egyszerű szendvicseket készít. Bűntudata van, hogy sokat dolgozik, ezért útközben családi vacsorát szervez, ahogy egy jó feleség teszi. Az utcán magabiztosan jár, de nem teremt szemkontaktust a férfiakkal, mégis milyen nő az, aki ezzel intimidálja a másik nemet?

A munkahelyén izgatottan várja, hogy ki kapja az előléptetést. Nincs nála kvalifikáltabb, a zsebében érzi a pozíciót, amikor a főnöke bejelenti: mást nevez ki. Éva csalódott, de mosolyog. Gratulál a férfinak, aki elnyerte Éva álommunkáját. Hogy miért ő kapta, és nem Éva?

Ebédidő van. Már hárman is kérdezték, hogy miért visel magassarkút, holnap edzőcipőre vált. Salátát eszik, nehogy felszaladjanak rá a kilók, de desszertnek elmajszol egy fánkot, elvégre a férfiak nem szeretik, ha egy nő túl sovány. Munkatársnői biztatják, erős és keményen dolgozó nő, ilyen határozott fellépéssel legközelebb ő kapja majd az állást. Mielőtt távozna, a főnöke ellátja pár jó tanáccsal: mosolyogjon többet, mert ilyen hozáállással csak megrémíti a többieket.

Hazafele beugrik a szépségszalonba. Muszáj gyantáztatnia, senki sem szereti a szőrös nőket – fő a természetesség! Ha már ott van, szőkített egy kicsit a haján, ellensúlyozza, hogy intelligens nő. Egy nő ne legyen túl okos, attól tudálékosnak tűnik. Jobb, ha egy kicsit butácska, hogy a férfi a szárnyai alá vegye, de azért képes legyen önállóan is működni, elvégre ki akarna egy tehetetlen nőt?

Mocskos szavakat használ, és elcsábítja. A hálószobában vad és fékezhetetlen, de a kapcsolatuk elején még tiszta és ártatlan volt – ahogy egy nőtől elvárható, igaz? Látja, hogy nincsenek elvégezve az otthoni teendők, de nem kiabál, nem lesz házisárkány, elvégzi ő maga. A férje a munkáról kérdezi, elmeséli mi történt, de nem beszél túl sokat – a panaszkodás érdektelen.

A férje pizzát szeretne vacsorára, és egy filmet nézni. Mielőtt megrendelné, elmegy a konditerembe, végül is nem lehet lusta, figyelnie kell az egészségére. Egy órát tölt edzéssel, közben a napján gondolkodik.

Fáradt és szomorú, de ébernek kell lennie, mert kezd sötétedni. Talán túl szűk az edzőnadrágja? Nem lehet túl slampos se. Két férfi jön vele szembe: csak semmi szemkontaktus! Elfordítja a fejét, és egy kivilágított bababolttal néz szembe. Ez nem csak egy bababolt. Öt év próbálkozás, termékenységi kezelés és konzultációk. Minden az ő hibája, nem elég termékeny. Vágyik rá, hiszen egy nőnek mi más célja lehetne, mint anyának lenni? Esetleg a munkába menekülni? Hiszen nem léptetnek elő fiatal nőket – túl kockázatos lépés. Egyetlen nap, ezer gondolat. Könnyek szöknek Éva szemébe, mert egy törékeny nő, de egyből letörli azokat, hiszen egy gyenge nő könnyű célpont. Nem bírja tovább tartani magát, túl sok az elvárás, Éva összegörnyed a bolt kirakata előtt, és zokogni kezd: bármit is tesz, bármit is mond, az sosem lesz elég jó…

Éva képtelen abbahagyni a sírást, és csak még nagyobb könnycseppek hullanak le az arcán, amikor a két férfi elmegy mellette:

-Ennek meg mi baja?

-Biztos megvan neki…