Éppen hogy utat talált magának a napfény a sötétítőn, hogy bevilágítson a szürke szobába, amikor megszólalt Éva telefonján az ébresztő: ideje felkelni.

Már fél éve tapasztalom magamon a kiégés jeleit. Bár szerettem a munkám, és úgy éreztem, a karrieremben ki fogok tudni teljesedni, most mégis úgy érzem, elegem van már belőle. A hétköznapjaim unalmassá váltak, a munkám pedig egyre nagyobb terhet jelent számomra.

A férfivá érés egyik legkeservesebb pillanata, hogy egyre több ideig kell normálisan öltözködni, és komolyan viselkedni. Egy új ruhatárat összerakni ijesztő, drága és fárasztó folyamat, éppen ezért jobb, ha észben tartasz pár alapszabályt.

A pályakezdés önmagában is egy szorongató életszakasz mindannyiunk életében. A döntés még nehezebb, ha figyelembe vesszük a külföldi, illetve a hazai, de azon belül is a fővárosi, valamint a vidéki lehetőségeket. Egyelőre úgy tűnik, hogy a fiatalok bárhogyan döntenek, valamiről mindenképp le kell mondaniuk. Olvasói levelünk következik.

Minden emberi sors más és más. Máshonnan jövünk, más ritmus alapján fejlődünk, eltérőek a céljaink és máshova tartunk. Illetve ugyanonnan jövünk, hasonlóak a céljaink, és az út végén nagy valószínűséggel ugyanaz vár ránk… Vannak különbségek és vannak azonosságok.

Azon nők szerény kis táborát erősítem, akik nem szeretnének gyereket, inkább a karrierjüket akarják építeni. Úgy tűnik, ez még mindig egy kicsit idegen a többi nőtársam számára, ezért szeretném elmondani, miért döntöttem így.

Az énekesnő Az én utam című műsorban mesélt karrierjéről.

Akkor kirepültünk, mint a madarak a fészekből. Kirepültünk érettségi után, mi lányok, óvónők vagy harmincan és még sok ezren abban az évben. Meg előttünk, utánunk is hussant a fiatalság az ég felé, a tengerek fölé. Hittük mindannyian, a végtelennek nincs határa.