Azon nők szerény kis táborát erősítem, akik nem szeretnének gyereket, inkább a karrierjüket akarják építeni. Úgy tűnik, ez még mindig egy kicsit idegen a többi nőtársam számára, ezért szeretném elmondani, miért döntöttem így.
Számos oka lehet annak, ha egy nő úgy dönt, hogy a karrierjét választja a gyermekvállalás helyett. Ez pedig általában nem olyan döntés, ami hirtelen pattan ki az ember fejéből, hanem hosszasan kigondolt, eltervezett jövőképpel társult elhatározás.
Rossz példakép
Ehhez a döntéshez nagyban hozzájárul, ha láthatod magad előtt azt a példát, amikor valakinek nem sikerült kiépíteni a karrierjét, beteljesítenie önmagát, és ennek ellenére vállalt gyereket. Az anyám is egy ilyen példa volt. Nagy álmai voltak, amiket véghez is vihetett volna, ha nem döntenek úgy apámmal a környezet nyomására, hogy bevállalnak engem. A meghiúsult álmok miatt pedig én voltam a felelős, és ez végigkísérte az egész gyerekkoromat. Talán szeretett édesanyám, de nem eléggé ahhoz, hogy jelenlétemmel elhomályosítsam egykori terveit. Ez az érzés egy gyerekben nagyon mély nyomot hagy…
Szeretem a munkám
Sokat dolgoztam érte, hogy ott tartsak, ahol most, és még mindig van hova fejlődnöm és továbblépnem. Nem szeretném az álmaimat háttérbe szorítani egy gyerek miatt, kockáztatva ezzel a leváltásomat és a megrekedésemet. Imádom, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és amihez értek. Én ettől érzem magam teljesnek. Rendkívüli érzés, hogy kötetlenül dönthetek arról, hogy elfogadok-e egy ajánlatot, elmehetek egy utazásra, és senkit sem zavar, ha még otthon is a munkával foglalkozom. Erős és kiteljesedett nőnek érzem magam, ezért nem tartom igazságosnak, hogy szánakozó tekintettel néznek rám, ha a gyerekvállalásról kérdeznek.
Mindezzel nem állítom, hogy gyereket nevelni ne lenne gyönyörű és hálás feladat, és azt sem mondom, hogy amiért én a karrieremet választom, azért jobb lennék, mint mások. Úgy gondolom, hogy mindenki más céllal jön a világra, különböző küldetéssel, és élete végén minden egyes ember hagy valami nyomot ebből az utazásból. Én úgy döntöttem, hogy amit magam után hagyok, az nem egy olyan gyerek lesz, aki anyja beteljesedetlen álmainak nyomása alatt nő fel, hanem egy izgalmas élet, amelyben munkásságommal rengeteg emberhez eljuthattam, és változtathattam meg életeket. A választásommal pedig boldogan élek. Remélem, egy nap mások is megértik a döntésem, és a lesajnáló tekintetek helyett, megbecsült pillantásokat kapok.
Betti történetét Juhász Adél írta meg.
