Egyéb kategória

Diploma után ezért választom a vidéket Budapest helyett

A pályakezdés önmagában is egy szorongató életszakasz mindannyiunk életében. A döntés még nehezebb, ha figyelembe vesszük a külföldi, illetve a hazai, de azon belül is a fővárosi, valamint a vidéki lehetőségeket. Egyelőre úgy tűnik, hogy a fiatalok bárhogyan döntenek, valamiről mindenképp le kell mondaniuk. Olvasói levelünk következik.

vous - 2022.04.16.
Diploma után ezért választom a vidéket Budapest helyett

Utolsó évemet töltöm az orvosi egyetemen, és az ősz óta nem telik el úgy nap, hogy valaki ne érdeklődne a pályakezdés felől. Mik a terveim? Milyen lehetőségeim vannak? Maradok-e Budapesten, vagy hazamegyek vidékre? Anyagilag hol érné meg jobban? Szüleim mit mondanak? És folytathatnám a sort a többi kíváncsiskodással…

Természetesen már bennem is felmerült, hogy lassan vége a „nyugodt” egyetemi éveknek, és újabb nagy döntés elé nézek. Tanévkezdés előtt addig-addig foglalkoztam ezzel, amíg a szorongás úrrá nem lett rajtam. Azt kezdtem észrevenni, hogy amint eszembe jut ez a kérdés, ugyanazokat az értelmetlen köröket futom, mint előtte való nap.

A sok lehetőség, és ezek összeegyeztetése teljesen felemésztett.

Ezért döntöttem úgy, hogy tavaszig jegelem a döntést, a szakdolgozatra és a vizsgákra koncentrálok, addig úgyis sok minden változik. Így is lett!

Első körben górcső alá vettem, hogy az életemnek mely részei lehetnek hatással a döntésemre. Próbáltam elképzelni, hogyan néznének ki a mindennapjaim dolgozó felnőttként. Ezután már kevésbé lesz kaotikus a programom, a munkahely valamilyen szintű állandóságot fog hozni magával, így remélhetőleg nagyobb hangsúly tevődik a családalapításra is. Lassan elmaradoznak a rögtönzött iszogatások, a hajnalig tartó bulik, a hétvégi hazautak. Tehát összeszámoltam a néhány befolyásoló tényezőt.

Ezek a munkalehetőség, a megélhetés, a család, a párkapcsolat, a barátok és a későbbi tervek voltak.

Meghatározó felismerés volt, hogy hiába álmodozok külföldi karrierről, ha engem minden szerettem ideköt. A szerelmem épp Budapesten tanul, de idén ő is végez, így megy haza vidékre a biztos családi vállalkozáshoz. De ezen túl fontos számomra az is, hogy a szüleim és a testvéreim közelébe lehessek, valamint a barátaimmal is aktív részesei lehessünk egymás életének.

Rájöttem, hogy nem vagyok hajlandó az emberi kapcsolataimat a Zoomon keresztül megélni.

Elképzeltem a napjaimat, amelyek nagyrészt a munkából és a háztartásból állnának. A hétvégéim nagy részét pedig a vonaton tölteném, úton hazafelé, hogy legalább egy nap erejéig a szeretteim életének a részese lehessek.

Manapság ellehetetlenítik az életet Budapesten.

Manapság ellehetetlenítik az életet Budapesten.
Forrás:
Unsplash.com

Ami pedig a munkát illeti, azzal sem lennék sokkal előrébb. Ha összeszámolom, hogy mennyi kiadás várna rám Budapesten, akkor ki kell mondjam, hogy nem tudnék többet megspórolni, mint otthon. Ilyen albérletárak, infláció és minden mellett épp, hogy egyik hónapról a másikra tudnék élni.

Persze, tudom, szakmailag több a lehetőség Budapesten.

De otthon is találtam már megfontolandó ajánlatokat a vidéki kórházakban, ahol szintén nagy szükség lenne szakemberekre, és bőven lenne lehetőség tapasztalatszerzésre. Emellett akarva-akaratlanul feltevődött bennem a kérdés, hogyha minden olyan fiatal kimegy külföldre, aki hozzá tudna tenni valamit az ország, a vidéki közösség életéhez, akkor itthon mi marad?

Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem előbb meg kell próbálni értéket teremteni ahelyett, hogy megfutamodnánk.

Közeledik a diplomaosztó, és úgy érzem, hogy végre sikerült döntenem. Hazamegyek vidékre. Otthon fogok elhelyezkedni, a gyakorlat során fejlődni, és minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy a helyi közösség és egészségügy egyről a kettőre juthasson. Részese szeretnék lenni a számomra fontos emberek életének. A sok év fővárosi nyüzsgés után lelassulni, megállapodni és várni, hogy még milyen fordulatot, kalandot tartogat számomra az élet.

Gréti levelét Kedves Gerda jegyezte le.

Ajánlott cikkek