Már fél éve tapasztalom magamon a kiégés jeleit. Bár szerettem a munkám, és úgy éreztem, a karrieremben ki fogok tudni teljesedni, most mégis úgy érzem, elegem van már belőle. A hétköznapjaim unalmassá váltak, a munkám pedig egyre nagyobb terhet jelent számomra.
Klasszikus irodai munkát végzek marketing menedzserként egy multinál. Nem kifejezetten unalmas állás, azonban hamar hozzá lehet szokni, emiatt bizonyos idő elteltével kifejezetten monotonná tud válni.
Eleinte ez nem volt probléma, hisz igyekeztem a lehető legjobb szakemberré válni, aminek köszönhetően több kihívással kellett szembenéznem. Mostanra azonban már eltűntek a kihívások, és maradtak a jól bevált módszerek. Munkahelyet sem váltottam az elmúlt négy évben, emiatt azt se mondhatom, hogy új dolgokat kellett megtanulnom különböző cégeknél.
Úgy érzem, a munkám silánnyá vált, már azt sem értem pontosan, miért csinálom az egészet. Azt hittem, a marketing területén állandó új kihívásokkal fog kellenem szembenéznem, de az évek során rájöttem, hatalmasat tévedtem.
Az irodai munkából is elegem lett. Reggelente fáradtan kelek, hogy bemenjek az irodába, ahol nyolc órát ülök, és esélyem sincs arra, hogy kényelmesen, nyugodt környezetben dolgozzak. Az otthoni munkavégzés sokkal jobb volt számomra, akkor kicsit visszatért a lelki erőm is. Akkor azt hittem, folytatni fogom tudni a munkát, de amióta offline dolgozom, újra tapasztalom magamon a kiégés jeleit.
Lehetetlennek tartom, hogy a munkában valaha is kiteljesedjek, emiatt pedig teljesen elkeseredtem. Elgondolkoztam azon, hogy új munkahelyet kellene keresnem, hátha sikerülne újra megtalálnom a motivációt. Ezt az ötletet azonban azonnal elvetettem, hisz tudom, a marketing pályafutásom valószínűleg véget fog érni, amint felmondok.
Hosszas gondolkodás után elhatároztam, hogy bár maradni fogok a marketing világában, inkább más területeken szeretném kipróbálni magam. Kifejezetten zenekarok menedzselésébe szeretnék belevágni. Ez bár eléggé leszűkíti a lehetőségeimet, az elhatározásomtól nem tágítottam. Úgy gondolom, ezzel a nagy váltással sikerülhet majd felpezsdíteni az életem, és kiszakadni az irodai légkörből.
A felmondásomat csak abban az esetben adnám be, ha már megállapodnák egy másik helyen, addig pedig kibírom még. Furcsa módon így, hogy már kitaláltam, mibe fogok belevágni, sokkal nyugodtabban járok be a jelenlegi munkahelyemre is. Nem szeretnék ott maradni, de így, hogy már látom a lehetőségeimet, nem is olyan lélekölő.
Ági történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
