Azt hittem, teljesen normális, ami történt, hisz be voltam rúgva, és érthető, ha a másik fél meglátta a lehetőségeket a helyzetben. Még azt is elhitettem magammal, hogy benne voltam, hisz nem mondtam nemet. Csak azzal nem számoltam, hogy képtelen voltam a beszédre, ezért nem tiltakoztam.
Képtelen voltam magamra vállalni az áldozat szerepét. Oly mértékben tiltakoztam ellene, hogy elhitettem magammal is, én akartam, ami történt, hisz előtte már láttam, tetszek a srácnak, és még flörtölni is próbált velem.
Ismertem őt már egy ideje, emiatt nem okozott különösebb fejtörést, hogy igent mondjak, amikor meghívta az egész baráti társaságunkat egy laza szombat esti iszogatásra. Összeült a szokásos társaság, én pedig egy kicsit többet ittam a kelleténél.
A rosszullét hirtelen érkezett, én pedig megkértem a vendéglátót, kísérjen ki a mosdóba, mert nem érzem magam jól, és valószínűleg másodszor is találkozni fogok a vacsorámmal. Ő ezt készségesen megtette, miután pedig végeztem, megkérdezte, hogy érzem magam. Én elmondtam, hogy jobban, bár még mindig forgott körülöttem a világ. Amint elhagyta a mondat a számat megbotlottam, ő pedig elkapott engem.
Akár romantikus jelenet is lehetett volna, ha közben nem küzdöttem volna folyamatos hányingerrel.
Amikor felém hajolt, hogy megcsókoljon nem tudtam tiltakozni, automatikusan visszacsókoltam. Nem tudtam arról, mi történik velem, csak rábíztam magam a haveromra, aki tudtam, már többször segített, amikor a bulikban túlzásba vittem az alkohol fogyasztását. Pont emiatt bíztam benne, és volt sokkal súlyosabb az árulása, amit aznap este elkövetett.
Homályosan emlékszem arra, hogy ez után a hálószobába vezetett, és elkezdte rólam leszedni a ruhákat. Én állni sem tudtam, csak hagytam, amit épp csináltak velem. Az együttlétre nem is emlékszem. Csupán halvány emlékfoszlányaim vannak arról, hogy valószínűleg közben is hánytam, hisz amikor felébredtem, láttam, hogy több zsebkendő van körülöttem összemocskolva a hányásommal.
A zsebkendőkön kívül egy használt gumi tette egyértelművé, mi is történt valójában aznap este. Sokkos állapotban lehettem, mert ez után felöltöztem, megmostam az arcom, majd megkértem a srácot, vigyen haza.
Nem beszéltem, hisz borzalmas állapotban voltam.
Utána próbáltam kideríteni, hogy mi történt, de nem tudott túl sok információt hozzáfűzni az eseményekhez. Az eset után azt mondtam magamnak, hogy nem baj, ez is egy kaland volt, amit meg kellett tapasztalnom.
Képtelen voltam arra, hogy elismerjem, mi történt. Évekkel később kezdtem el először beszélni őszintén az esetről, és nem úgy, mintha Samantha Jones egyik kalandját meséltem volna.
Azóta már tudom, erőszak nem csak a sötét sikátorban történhet, hisz akár a barátaink is lehetnek azok, akik visszaélnek azzal, ha kiszolgáltatottak vagyunk.
Lilla történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
