Megpróbálta elérni, hogy a barátom sajnálatból találkozzon vele, nem sikerült, ezért megpróbálta féltékennyé tenni. Mindeközben fogalma sincs arról, hogy én ezt az egészet úgy nézem, mint a moziban.
Amikor két éve elkezdtünk járni a barátommal, azonnal tudtuk mindketten, hogy ez komoly lesz. Nem játszottunk egymással, és nem is voltak titkaink. Minek a felesleges bonyodalom? Szinte azonnal értesültem arról, hogy van egy kolléganője, akivel jó barátok, sokat dolgoznak együtt, társaságban és kettesben is szoktak találkozni. Nem vagyok egy irigy típus, jártam már olyan pasikkal, akiknek hogy-hogy nem, rengeteg lány barátjuk volt, és sosem érdekelt különösebben, így ezzel a csajjal sem foglalkoztam.
Egy ponton azonban megtudtam a következő részletet.
A barátom és a hölgyemény egyszer korábban együtt aludtak. Valamilyen munkahelyi dologban kellett neki segítség, a barátom, mint segítőkész kolléga, át is ment, és ott ragadt, mivel a lány – elmondása szerint – nem akart egyedül lenni. Csak aludtak, és egymáshoz sem értek, ám miután tudomást szereztem erről az aprócska részletről, nem tudtam attól az érzéstől szabadulni, hogy a csaj lesben áll: behálózta a barátomat annak idején, elintézte, hogy az ágyába kerüljön, de nem volt elég jó ahhoz, hogy eredményre vigye a dolgot, így hoppon maradt, hálótársat kapott románc helyett.
Mire legközelebb léphetett volna, már itt voltam én.
A fenti okfejtésemmel kapcsolatban sokáig az volt a véleményem, hogy túl rosszindulatú vagyok, biztos tényleg csak barátok, és semmit nem akart a kolléganő, csak egy kis társaságot, amit az én végtelenül jóindulatú barátomtól meg is kapott. Ez a kétségem magammal kapcsolatban azonnal eloszlott, amikor legközelebb társaságban találkoztak, ahova a lány hívta el a barátomat, miután hosszasan panaszkodott, hogy mióta mi járunk, nem is találkoznak.
Tehát elment a barátom a buliba, ahova hősnőnk hívta, ahol szárnysegédként segíteni próbált a lánynak, hogy beszélgetésbe elegyedhessen egy pasival, akit kiszemelt magának. Végül azonban maga a lány fújta le a teljes akciót azzal a kifogással, hogy nincs energiája hülye pasikra, majd “viccelődve” hozzátette, hogy “Nekem csak te kellesz”. Amikor ezt elesélte a barátom, még aznap este, összeállt a fejemben a kép, és úgy elkapott a sárga szörny, hogy azonnal el akartam intézni a csajt.
Én is nőből vagyok, ismerem a játékszabályokat, látom mit próbál csinálni.
Mióta a fenti események lezajlottak, volt már sajnáltató rohama üzenetekben, amikor teljesen kipanaszkodta magát azzal kapcsolatban, hogy miért nem találkoznak már soha, mint régen. Pár héttel ezután előadta, hogy két sráccal is összekavart, és most nem tud választani. Hogy én ebből mit látok? Megpróbálta elérni, hogy a barátom sajnálatból találkozzon vele, nem sikerült, ezért megpróbálta féltékennyé tenni.
Mindeközben fogalma sincs arról a kolleginának, hogy én ezt az egészet úgy nézem, mint filmet a moziban.
Az egészről csak azért tudok, mert a barátom mindenről beszámol, pontosan azért, mert láthatóan semmit sem jelentenek számára a lány próbálkozásai. Tőlem távol áll, hogy befolyásolni akarjak egy felnőtt embert, így természetesen felőlem akár találkozhatnának is, nem én vagyok az, aki miatt leépülőben van a barátságuk. A barátomnak egyszerűen más dolgok töltik ki az idejét jelenleg, és saját bevallása szerint sem akar a lánnyal találkozni.
Bennem vegyesek az érzések: néha azon gondolkodom, hogy lehet valaki ilyen pofátlan, máskor sajnálom, mert úgy tudom nincsenek barátai sem. A legjobban azonban annak örülök, hogy távol tartjuk magunkat tőle.
Kriszta történetét Király Etel írta le.