Életem legszebb pillanata volt, amikor kimondtam a boldogító igent, és Isten előtt is egy pár lettem életem szerelmével. Az idáig vezető utamat se cserélném el senkivel, még akkor sem, ha sokan úgy gondolják, fölösleges önmegtartóztatásban és önsanyargató módon éltem az életemet.

Kívülállóként könnyű azt hinni, hogy ez nem a saját döntésem volt, hanem kényszerítve voltam, de mi sem állhatna távolabb az igazságtól. Igen, mélyen vallásos családból származom, és én is hívő vagyok, de közvetlenül soha nem szóltak bele az életembe a szüleim. Az általuk mutatott jó példával, a kapcsolatuk megingathatatlanságával, és a szerető környezettel, amiben felnőttem mélyen hatottak rám.

Magától értetődő volt számomra, hogy az a célom az életben, hogy hasonlóan boldog családom legyen, amiben én is igazán kiteljesedhetek, mint férj és családapa. Persze, az idáig vezető út nem volt egyszerű, de megtaláltam életem párját, aki az elejétől kezdve megértett, és most már az első gyermekünket várjuk.

Sokak számára történetemben az a legmeglepőbb, hogy senki nem gondolta volna rólam, hogy még nem voltam együtt nővel. Hiszen az életemet egyáltalán nem úgy éltem, ahogy a sztereotípiák sugallják. Már középiskola alatt is rendszeresen eljártam bulizni, és ez az egyetem közben se változott meg, sőt. Az egyetlen különbség köztem és a barátaim közt az volt, hogy én nem nyomultam rá részegen a lányokra.

Ennek ellenére természetesen ismerkedtem, így találtam meg a feleségemet, aki teljesen másképp állt az élethez, mint én. Viszont éppen ezért tudtam biztosra, hogy Ő az igazi, miután elfogadta a döntésem, és alkalmazkodott hozzám. Rengeteget jelentett ez számomra, és most rajtam a sor, hogy hozzá alkalmazkodjak, és jó férje legyek, ha idáig kitartott mellettem.

Nem éltem szerzetesként.

Forrás:

Canva.com

Nem gondolom, hogy az enyém az egyetlen helyes út, de engem ez tett boldoggá. Számomra ez nem az önsanyargatásról, vezeklésről szólt, hanem önmagamról. Saját magamért tettem, amit tettem, mert ez tett boldoggá, nem félelemből köteleztem el magamat a döntésem mellett, hanem mert ezt éreztem helyesnek.

A gyermekemet se fogom erre kényszeríteni, viszont a lehető legjobb példát fogom mutatni számára. Szeretném én is megtanítani neki, hogy minden külső nyomás ellenére fontos, hogy képesek legyünk elköteleződni mások és a hitünk mellett, és hogy a nehezebb út végén sokkal nagyobb boldogság vár ránk, mintha a könnyebbet választanánk.

Robi történetét Kovács Ákos dolgozta fel.