Vannak olyan nők, akik tökéletes testtel járkálnak az utcán. Rájuk minden pasi felfigyel! Én sem tartom magam se csúnyának se formátlannak, de nem is éppen a legteltebbek az idomaim. A hátsó résszemmel különösen nem ápolok jó viszonyt.

Mindig találunk a testünkön valami kifogásolni valót: egy foltot, anyajegyet, narancsbőrt, zsírt. Ez rendjén is van így, hiszen akkor nem lenne értelme edzeni, formásítani és diétázni. De vannak olyanok is – mint például én – akik nem egy, de számtalan hibát vélnek felfedezni akár egyetlen testrészükön is.

A hátsó fertályomat nézve, mindig elfog a szégyen. Egyáltalán nem formás, sőt mondhatni még alakja sincsen, a narancsbőrről nem is beszélve. A legtöbb nő már ezek egyikétől is szégyellené magát, de nekem mindkettőből kijutott. El sem bírom képzelni, hogy mások hogyan képesek elviseli a külvilág kritikáját például szülés után, vagy egy betegség miatt.

Narancsbőr

Forrás:

Pexels

Én minden diéta és hátsó edzés ellenére is könnyen hízok, és a felesleg általában oda alulra kerül. Egyszerűen nem tudok megszabadulni tőle. Irigylem mások formás csípőjét és tomporát. Nekem olyan sosem lesz.

Ha nem lenne, már valószínűleg nem lenne velem. Nyilván tudjuk, nem a külső a fontos, de senki nem tagadhatja, hogy azért ez is mérvadó. Ennek ellenére kissé fájdalmas érzés, amikor az utcán együtt nézzük meg a szép nőket. Ő csak azért, mert férfi, és talán mert mégsem olyan elégedett velem, ahogy állítja, én pedig irigységből.

Ő azt mondja, tökéletes vagyok, de, hogy valójában mit gondol, azt sosem tudom eldönteni. Én viszont egyáltalán nem vagyok kibékülve önmagammal. Általában nem érzem jól magam a bőrömben. Ideje lenne rajta változtatni, de a sok próbálkozás már jócskán elvette a kedvemet.

Azt hiszem, meg kell próbálnom valahogy rendbe tenni az önértékelésemet. Nem attól leszek vonzó, hogy szépen feszül-e rajtam a bőrnadrág, vagy hogy hány pasi fordul meg, hogy megnézzen hátulról. Tökéletes test pedig egyébként sem létezik. Csak az számít, hogy én jól érezzem magamat, és büszke legyek arra, ami már van, és ne azon rágódjak, ami nincs. Persze ez nem lesz egyszerű…