Egy történet, amit sosem fogok senki előtt felvállalni, aki ismer. Egy titok, amit magammal viszek a sírba…
Későn érő típusnak mondanám magam. Az első barátom 17 éves koromban volt, de a csókolózáson és egy kis előjátékon túl sosem jutottunk tovább. Nem éreztem rá készen magam, rá is ment a kapcsolatunk.
Ezután elég bizalmatlanná váltam a pasikkal, így szingliként éltem a mindennapjaimat. Inkább a barátaimmal töltöttem az időt, főleg a legjobb barátnőmmel Kittivel. Sokat lógtunk náluk, így természetesen nem volt ismeretlen az édesapja, András sem. Kitti szülei elváltak, de az anyukájával nem ápol túl jó kapcsolatot, ketten éltek az apjával. Mivel fiatalon váltak szülővé, alig múlt 40, ráadásul elég sármos pasi volt. A többi barátnőnkkel kisebb korunkban teljesen bele voltunk zúgva, persze idővel kinőttük a rajongásunkat, bevallom néha később is fantáziáltam róla, amikor este bebújtam az ágyba. Azon a pár kósza gondolaton kívül persze komolyan eszembe sem jutott, hogy bármi is lehetne közöttünk.
Egészen addig a bizonyos estéig…
Kitti 20. születésnapját ünnepeltük szűk körben, ami után náluk aludtam, mert megbeszéltük, hogy másnap csinálunk valami közös programot. Későig fent maradtunk, és mire az összes meghívott elpárolgott, Kitti eléggé kiütötte magát, így felkísértem a szobájába. Ezután visszamentem és együtt elpakoltunk Andrással, majd egy megmaradt rosé fölött elkezdtünk sztorizgatni.
Mi tagadás, egyikünk sem volt már szomjas, és bennem újra előtörtek azok a bizonyos fantáziák.
A következő emlékem az az, hogy úgy csókoljuk egymást a kanapén, mintha nem lenne holnap. Nem tudtam ésszerűen gondolkozni, csak azt tudtam, hogy vele akarom először csinálni, senki mással. Pont olyan volt jó volt, ahogy elképzeltem, egy baj volt vele csak, hogy helytelen volt, amit tettünk. Másnap alig tudtam Kitti szemébe nézni, így inkább hazamentem. Ezután – bár megbeszéltük Andrással a történteket – próbáltam távol tartani magamat a házuktól. Szerencsére az egyetem jó kifogás volt mindenre, így a barátnőm sem vett észre semmit a furcsa viselkedésemből.
Lehet, ennek így kellett történnie?
Tudom, későinek mondható az, hogy a 20-as éveim elején bújok össze először valakivel, ráadásul az is ilyen körülmények között történik. De az ártatlanságomat nem azért “tartogattam”, mert a Nagy Őre vártam, inkább azt mondanám, a megfelelő partnert kerestem, akiről tudom, hogy jó élmény lenne vele az első alkalom. A korombeli srácok, akiket ismertem, nem nyújtották azt, amire én vágytam, így esélyt sem adtam nekik a továbbiakra. Akármilyen betegen is hangzik, Andrásban viszont megbíztam, és azt is tudtam, hogy nincs tapasztalat híján, így bármennyire is szégyellem a történteket, titkon örülök, hogy így esett…
De Kitti azóta is úgy tudja, hogy egy nyaraláson történt az első…Jobb ez így mindenkinek.
Fanni történetét Novák Regina jegyezte le.
