Elértem azt a pontot, amikor már nem tudok jó pofát vágni a vicceskedő megjegyzésekhez a testsúlyomat illetően. Hölgytársaim, épp itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért és a testünkért!
43 éves vagyok, 3 gyermek büszke és boldog édesanyja. Családunk egysége sajnos megbomlott akkor, amikor a férjem néhány évvel ezelőtt elhagyott engem a fiatal szeretőjéért, de már volt időm megbarátkozni a helyzettel. Igyekszem mindent megadni a gyermekeimnek, nem akarom, hogy bármiben hiányt kelljen szenvedniük, ennek viszont az az ára, hogy magamra már sokkal kevesebb idő marad.
Félreértés ne essék, nem vagyok túlsúlyos, és igyekszem egészségesen táplálkozni, emellett viszont ülőmunkát végzek, ami miatt a testmozgás sajnos nem része a mindennapjaimnak. Ez pedig kellőképpen megviseli a testemet, nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is.
Akárcsak a többi anya, én is büszke vagyok a testemre, hiszen 3 egészséges gyermeket hordtam ki, ez pedig óhatatlanul is nyomot hagy. A férjem viszont egészen másképp ítélte meg a helyzetet.
Burkolt megjegyzésekkel, vagy egyenesen a szemembe mondva tudatta velem, hogy mennyire nem talál már vonzónak, és jobban tenném, ha arra koncentrálnék, hogy visszanyerjem a szülés előtti formám.
Máig visszhangzik a fejemben minden egyes degradáló megjegyzése, de azt hiszem, ezek is segítettek abban, hogy ma egy büszke, egészséges önértékeléssel rendelkező nőként éljem az életemet.
Kettős mérce
Szomorúnak tartom, hogy még napjainkban is rengeteg téren él a kettős mérce a nők és férfiak tekintetében, azt viszont felháborítónak tartom, hogy ennek az önértékelés is részét képezi.
Elegem van abból, hogy igénytelen, sörhasú ürgék próbálják megmondani alapvetően csinos nőknek, hogy 1-2 kiló még igazán lecsusszanhatna.
Bármennyire is próbáljátok magatokat ezzel nyugtatni, a férfi sem 100 kilónál kezdődik, hanem leginkább ott, hogy ki tud nőni a gyerekes elképzeléseiből, amelyekkel tárgyiasítja a nőket, és a testet helyezi előtérbe.
Szó sincs arról, hogy feminista szövegekkel szeretném megtéríteni a népet, csupán arra vágyom, hogy ne kelljen szégyellnem a hurkákat a hasamon, vagy a narancsbőrt a combomon. Engedtessék már meg nekünk is, hogy ne a 20 éves önmagunkhoz hasonlítgassanak minket, és nyugodt lelkiismerettel élhessük meg az anyaság és az öregedés okozta változásokat a testünkön.
És most nem csak az édesanyákhoz szólok
Minden nőnek joga van ahhoz, hogy hurkás hassal, narancsbőrösen, de főként önbizalommal telve nézzen tükörbe, vagy vonulhasson végig a strandon bármilyen fürdőruhában. Nem szupermodellként éljük a mindennapjainkat, hanem dolgozunk, háztartást vezetünk és gyereket nevelünk.
Akinek pedig ez nem tetszik, az tehet nekünk egy szívességet…
