Sírva hívott fel a húgom, hogy ott van a szüleimnél, mert többször megütötte a barátja. Még akkor is, a szülői házban kapkodva vette a levegőt, miközben zokogva elmesélte nekem, pontosan mi történt.

Korábban nem panaszkodott erről a húgom, de mint kiderült, nem ez volt az első eset, hogy a barátja, akivel egy éve együtt éltek, hirtelen haragra gerjedt, de csak most fajult tettlegességig. Most azon húzta fel magát az exe, hogy valamit rosszul csinált a mosásnál. A részletek már nem is érdekeltek, mert ilyen pitiáner dolog miatt többször, erőből megütni minden esetben túlzás. Legalábbis én ezt gondoltam.

Ekkor jött ugyanis képbe a férjem, akinek elmeséltem az egészet, miután lenyugodott a húgom, és letettük a telefont. Türelmesen végighallgatta az egészet, aztán enyhe fejrázással csak annyit mondott, hogy:

„Biztos megérdemelte.”

Soha életemben nem öntött el ennyi érzelem egyszerre, és mind negatív volt, a dühtől kezdve a hitetetlenségig. Azonnal visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e, amit mondott, ő meg kapásból rávágta, hogy igen. Megismétlődött az előző sokk, csak erősebben.

Azzal indokolta, amit mondott, illetve azt, ami történt, hogy a tény, miszerint többször teljes erőből megütötték a testvéremet, jogos volt, mert a húgom mindig el volt kényeztetve. A férjem szerint emiatt nem képes rendet tartani egy házban, csak a visszabeszélés megy neki. Valószínűleg elege lett ebből a barátjának, és ezért feszült túl nála a húr.

Forrás: Canva.com

Már az is elég lett volna, hogy mindent megkérdőjelezzek a kapcsolatunkban, amit mondott, de az egészben a legijesztőbb az volt, AHOGY mondta. Nemcsak találgatott, hanem meggyőződéssel kijelentette. Ez nemcsak annyi volt, hogy fél információk alapján inkább a férfitársa pártját fogta, hanem még a fickóból csinált áldozatot, akit a húgom szinte rákényszerített, hogy ezt tegye vele.

Természetesen, ez már nem hagyott nyugodni, és megkérdeztem, hogy ha most én se hagyom abba, amit csinálok, akkor én is kapok pár ütést ököllel? És erre csak némán rám nézett, majd elfordította a fejét. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, otthagytam a nappaliban, mert láttam, hogy ennek nincs értelme.

Nem gondoltam eddig, hogy valaha meg fog verni, de hatalmasat csalódtam, és éreztem, hogy ebben a kérdésben sokkal mélyebb a szakadék köztünk, mint bármi másban. Ráhagytam, mert nekem is kellett idő gondolkodni, és még mindig kell. Nem tudom mi legyen, mert ez ijesztő. Magamat nem féltem, mert én ezt a kapcsolatot most még itt tudom hagyni, csakhogy idővel gyereket is szeretnénk. Viszont így, hogy szüljek neki? Azzal a tudattal, hogy lehet, hogy képes lesz megütni?

Ágota történetét Csereklye Judit dolgozta fel.