Heteroszexuális vagyok, ebben mindig biztos voltam. A barátnőmmel két éve együtt vagyunk, boldogabb vagyok vele, mint eddig bárki mással. Pár év múlva talán a lánykérés is esedékes lesz, csak össze kell szednem hozzá a bátorságomat. Néhány napja azonban történt valami, amire nem voltam felkészülve.
Mindig is nevettem azokon az embereken, akik felnőttként jönnek rá arra, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Szerintem irracionális az, ha valaki erre nem jön rá már az első kapcsolata alatt, vagy amikor elveszti a szüzességét. Ennek már gyerekkorban meg kell történnie, például oly módon, hogy Pókember helyett hercegnő akar lenni egy kissrác a farsangi bálban, vagy Pannika helyett Petikét puszilgatja meg.
Sosem gondoltam volna, hogy ez később, akár harmincon túl is megtörténhet valakivel.
Szerintem nem létezik olyan személy, aki hosszú távú kapcsolatban él egy nővel, akit szeret, és időközben rájön arra, hogy meleg.
Főleg emiatt volt rendkívül felzaklató élmény, hogy miközben a barátnőmmel szeretkeztem, eszembe jutott a legjobb haverom. Nyilván láttam már őt meztelenül, hisz ez nem nagy szám, viszont ilyen helyzetben nagyon furcsa volt, hogy eszembe jutott. Természetesen azonnal abbahagytam mindent, és csak arra voltam képes, hogy egy szűkszavú magyarázattal szolgáljak.
Még sosem történt ehhez hasonló, emiatt a barátnőm sem értette, mi történt velem. Azóta kerülöm a haverom is, bár sokszor eszembe jut. Úgy is, ahogy akkor eszembe jutott. Régen minden hétvégén találkoztunk, most nyilván ő sem érti, mi a bajom.
Nem mondhatom el ezt senkinek, viszont így elbizonytalanodtam abban, hogy szerelmes vagyok a barátnőmbe. Úgy döntöttem, tartani fogom magam az eredeti tervemhez, és két éven belül meg fogom kérni a kezét. A haverommal majd összefutok néha-néha, viszont biztosan nem heti rendszerességgel.
Szerintem ez csak egy egyszeri botlás volt, emiatt még nem vagyok meleg.
Domán történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.
