Aki még soha nem volt benne, az nem tudja elképzelni, milyen egy bántalmazó kapcsolatban élni. Ahogy azt sem, miért marad benne az ember. Én sajnos pontosan tudom a választ a miértre.
Petivel pár hónapja kezdtünk el járni. Fülig beleszerettem, viszont kezdem úgy érezni, hogy megfulladok a kapcsolatunkban.
Huszonkét évesek voltunk, amikor megismertük egymást a férjemmel, huszonöt éves korunkban pedig ki is mondtuk egymásnak a boldogító igent. Hétköznapi életet éltünk a hétköznapi házaspárok hétköznapi gondjaival, a hatalmas szerelem pedig szinte észrevétlenül eltűnt a kapcsolatunkból. Ekkor jöttünk rá, hogy mindketten másra vágyunk…
Már jócskán harminc fölött jár, mégis olyan, mintha még az anyjával élne. Nem fogom egész életemben kiszolgálni…
Az eszem tudta, hogy nem fog működni, de a szívem máshogy gondolta.
A párkapcsolatok egyik fontos mérföldköve az, amikor összeköltöznek a párok. Számomra egy hatalmas lépésnek bizonyult, talán nagyobbnak is, mint reméltem. Ez a kellemetlen érzés azonban nem volt elég a meneküléshez, beadtam a derekam, és összeköltöztem a barátommal.
A férjem teljesen odavan az ötletért, hogy családot alapítsunk, sőt egészen nagy családot szeretne, mint amilyen nekik is volt gyerekkorában. Egyetlen egy bökkenő van: már most alig bírom a feladatokat, mi lesz később?
Néha úgy érezheti az ember, hogy felhalmozódnak otthon a feladatok. Bár együtt vagytok a párotokkal, olyan mintha mindent ti csinálnátok - de mi van ha tényleg így van? Így manipulál a párotok, ti pedig észre sem veszitek.