A párkapcsolatok egyik fontos mérföldköve az, amikor összeköltöznek a párok. Számomra egy hatalmas lépésnek bizonyult, talán nagyobbnak is, mint reméltem. Ez a kellemetlen érzés azonban nem volt elég a meneküléshez, beadtam a derekam, és összeköltöztem a barátommal.
Az egész túlságosan hirtelen történt. Még csak öt éve voltunk együtt, én pedig nem voltam felkészülve arra, hogy együtt éljek bárkivel is. Lehet, nevetségesen hangzik, mégis, számomra elképzelhetetlennek tűnt az, hogy ilyen komolyan elköteleződjek valaki mellett.
Sosem voltam a hosszú távú kapcsolatok híve, még háziállatot sem tartottam gyerekkoromban. Így megvédhetem magam a csalódástól, hogy elhagynak, meghalnak azok a személyek, vagy éppen állatok, akiket szeretek.
Inkább magányosan éltem az életemet, csak hogy megóvjam magam a fájdalomtól.
Ez a magatartásom akkor változott meg, amikor megismertem a barátomat. Elképzelni sem tudtam, hogy komoly kapcsolatba kezdjek vele, hisz abszolút nem volt az esetem. Mégis, pár hónap elteltével érezni kezdtem valamit, ami kapcsolattá alakult.
Bizonyos idő elteltével a barátom felhozta az összeköltözés lehetőségét, én azonban erősen tiltakoztam. Három év után belementem, hogy közelebb költözzek hozzá, így csak pár megálló választott el minket egymástól. Mégis, ez neki még nem volt elég.
Javasolta, hogy menjek el pszichológushoz, hisz biztosan tudna tanácsolni nekem valamit, én azonban úgy döntöttem, inkább az összeköltözés, mint hogy valakivel az érzéseimről beszélgessek havi legalább két alkalommal. Ráadásul jó pénzért.
Bár lélekben igyekeztem felkészülni arra, hogy megosszam az életterem egy másik személlyel, akit még szeretek is, sajnos több problémába is ütköztünk. Képtelen voltam arra, hogy a saját rutinom ugyan úgy tartsam, mint azelőtt egyedül.
Hiába próbáltam, mindig azt kezdtem el figyelni, mit csinál épp a pasim.
Végül közös megoldásra jutottunk. Elköltöztünk az ő lakásából egy újba, ahol volt egy saját szobám, csak nekem. Így elég időt tudtam egyedül tölteni, mellette pedig együtt éltem a barátommal, így végre az ő vágya is teljesült anélkül, hogy én szenvednék tőle.
Dóra történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.
