A jó szándéknak is megvannak határai! Van egy pont, amikor már a szülő jóakarata nem talál kellemes fogadtatásra. Főleg, ha aktus közben zavar meg…
Az összeköltözés mindig fontos mérföldkő egy kapcsolatban. Ha ugyanis együtt éltek, abból sok minden kiderül, többek között egy nagyon fontos kérdésre is választ kaphattok: kiderül, hogy el tudjátok-e viselni a másik apró, bosszantó szokásait. Ha a válasz igen, akkor az egy nagyon jó jel!
Ahogy komolyabbra fordult a kapcsolatunk, úgy nyílt fel a szemem, hogy túlságosan ragaszkodik a párom az anyukájához.
Többször felhoztam már az összeköltözés lehetőségét, de olyan, mintha meg sem hallaná. Tini lánynak érzem magam akkor, amikor a szülei lakásában találkozunk, ráadásul az anyja úgy kezel minket, mintha általánosból érkeznénk hozzá haza. Miért nem költözhetünk végre össze?
A párkapcsolatok egyik fontos mérföldköve az, amikor összeköltöznek a párok. Számomra egy hatalmas lépésnek bizonyult, talán nagyobbnak is, mint reméltem. Ez a kellemetlen érzés azonban nem volt elég a meneküléshez, beadtam a derekam, és összeköltöztem a barátommal.
A kapcsolatunk szerelem volt első látásra. Ő tetszett nekem, én tetszettem neki, és folyamatosan meg tudott nevettetni. Viszont, amióta összeköltöztünk egyre kevésbé tudom elviselni azt, ahogy elképzeli az együttléteket.
Amikor szerelmesek vagyunk, gyakran esünk abba a hibába, hogy alkuképessé válunk, csakhogy mielőbb együtt lehessünk a kedvesünkkel. Belemegyünk olyan helyzetekbe, hogy összeköltözünk az anyósunkkal annak ellenére, hogy gyerekként már óva intett az anyánk: „Kislányom, se anyáddal, se anyósoddal együtt ne lakj!”
Már majdnem egy éve együtt vagyunk, együtt is élünk, de már szinte a kapcsolatunk legeleje óta tudom, hogy én nem úgy szeretem őt, ahogy ő engem.