Ahogy komolyabbra fordult a kapcsolatunk, úgy nyílt fel a szemem, hogy túlságosan ragaszkodik a párom az anyukájához.
Már a Tomival való megismerkedésem után kiderült, hogy még nem költözött el otthonról, amiben nem is láttam sok kívánnivalót. Tudom, milyen nehéz saját lábra állni, főleg itt a fővárosban, nekem sem ment volna a család segítsége nélkül. Sőt, gyanítom, hogy ha Pest közelében laknánk, még én is inkább velük élnék, hogy spóroljak. A probléma ott kezdődik, hogy lassan két éve együtt vagyunk, és ő mégsem szeretne változtatni. Én már szeretném elkezdeni a közös életünket, de ő hallani sem akar róla.
Azt mondja, korai, de szerintem más a valódi oka…
Sokszor alszik nálam, és én is van, hogy náluk töltöm a hétvégét, de ez mégsem az igazi. Nem vagyunk már tizenévesek, szeretném, ha új szintre lépne a kapcsolatunk. Én egy barátnőmmel lakom közösen albérletben, így sem nálam, sem náluk nem tudunk soha teljesen kettesben lenni, csak ritka alkalmakkor. Ez engem nagyon zavar, és úgy gondolom, két év párkapcsolat után a mi korunkban már igenis szóba jöhet az összeköltözés, ő mégis mereven elzárkózik tőle.
Próbáltam már erről vele többször is beszélni, de falakba ütköztem. Legtöbbször az anyagiakat hozza fel kifogásként, illetve azt, hogy nem szeretné egyedül hagyni az édesanyját, mert tudja, mennyire magányos lenne, ha ő nem lenne ott.
De én úgy gondolom, leginkább a kényelmet nem szeretné feladni, amit az ottélés biztosít neki.
Amikor náluk vagyok, látom, mennyire elkényezteti anyuka az egyetlen fiacskáját, mindig meleg étel és kényelem várja otthon, neki pedig alig kell megmozdítania a kisujját is. Furcsa ez a kettősség, ugyanis az élet többi területén egyáltalán nem így ismerem, otthon viszont azonnal egy ötéves kisfiúvá válik, akit ki kell szolgálni.
Amikor anyuka is beszáll a vitába…
A legutóbbi vitánknál felhoztam, hogy igenis ideje lenne felnőttként viselkednie, de nem a várt hatást értem el. Valószínűleg rögtön a veszekedés után el is panaszolta ezt az édesanyjának, ugyanis egy délután az ő telefonhívása szakította félbe a munkámat.
Azóta nem voltam náluk, de megmondom őszintén, nem is kívánkozok oda. Lassan eljutok odáig, hogy az egész kapcsolatunkat értelmetlennek találom így, hogy láthatóan nem akar többet annál, ami most van. Nagyon rosszul élem ezt meg, ugyanis tényleg abban reménykedtem, hogy Tomi lesz az igazi számomra…
Jázmin történetét Novák Regina írta meg.
